Santa Claus Is Coming To Wild Cats

Sziasztok Kis Drágák!

Boldog Mikulást! Remélem ti is annyira betáraztatok a szénhidrát bombákból, mint én! Azt se tudom, mit egyek előbb!
Köszönöm szépen a kommenteket! Nagyon hálás vagyok értük és, hogy itt vagytok velem!
Valamint, szeretettel köszöntöm az új tagokat! Üdv a Wild Catsben! Remélem élvezni fogjátok a történetet és a véleményeteket se rejtsétek el, osszátok meg velem nyugodtan!
Ezt rátok is vonatkozik Kis Drágák!
Boldog Mikulást még egyszer!
Kellemes olvasást kívánok!
Véleményt ne felejtsetek el hagyni!

Ölel;

Amnestia Simon

Queen Willow

Ünnepek.

Nem is tudom, hogy most örülnöm kellene, vagy inkább nyafognom.

Fáradtan és merev nyakkal dőlök hátra a saját készítésű, raklapokból összeeszkábált kanapémon. Sokáig tartott, mire a megfelelő méretű matracokra is ráleltem, hogy ne csak mutatós, de kényelmes is legyen. Az egészet lefestettem sötét kékkel és kész is a remekmű.

Utolsó pillantás a csomagokra és egy elégedett bólintással nyugtázom, hogy ezzel is meg vagyok; végre. Négy tömött mikulás csomag helyezkedik el a raklap asztalomon. Telis tele édességekkel és két másik csomag, amikben már nem édesség van. Gonoszul elmosolyodom. Rhyssa meg fog ölni, de az arckifejezése, mindent pénzt megér majd. Teljesen ki fog borulni, de a végén hálás lesz nekem.

Elpakolom őket a táskámba, majd a konyhába megyek. Elég furán fest a lakásom, ami azt illeti. A nappalim, technikailag raklapokból áll, míg a konyhám a legmodernebb. A legújabb gáztűzhellyel, hűtővel, mikrohullámú sütővel és pirítóssal felszerelve. Imádom! Az egészben a legjobb, hogy minden élénk színben pompázik. A hálom pedig, nos, egy ágy és pont. Nem vittem túlzásba, azt meg kell hagyni. 

Kinyitom a hűtőt és rá kell eszméljek, hogy kong az ürességtől, mint King Kong hasa. Rhyssa felé be kell ugranom a bevásárló központban, különben ott ragadok a legjobb barátnőmnél, akinél szerencsétlenségemre ma az anya is tartózkodik. 

Félre értés ne essék, kedvelem Rose–Joyt, de az a nő, ha ételről van szó, nem ismer kegyelmet. Komolyan! Úgy megtöm, mint hálaadáskor a pulykát szokták. Én pedig szeretek annyit enni, amennyi belém is fér.

Becsukom a hűtőajtót. Felveszem a térd csizmám, majd a dzsekim, a táskámat a vállamra helyezem, és már indulok is. Az udvaron az én szépségem, Mark vár. Egy valódi, hamisítatlan fekete Ducati motor. Felveszem a sisakom és felpattanok. Negyed óra alatt sikerül is oda érnem, hála a magasságosnak, hogy nincs nagy forgalom.

 - Mamasita Queen, ideje volt – Leveszem a sisakom és a kormányra helyezem. A teraszon, Juan és Jac helyezkedik el, a mexikói szépfiúk. Jó táncosok, több mint jók, de az agyi kapacitásuk nem túl sok. Néha elgondolkozom rajta, hogy valami rokoni kapcsolat fűzi őket össze, de erre nem sok esélyt látok. Juan, napbarnított, szőke és barna szemű, míg Jac, ugyan szintén napbarnított, de olyan fekete a haja és olyan világos zöld a szeme, hogy teljességek kizárt, hogy ezek ketten egy alomból jöjjenek.

- Juan és Jac, nektek nem a Jimmyben kellene tengetnetek az időtöket és a sárgaföldig leinnotok magatokat? – Lépek fel az első lépcsőfokra. Jac hangosan felnevet.

- Mamasita, tüzes, mint mindig.

- Aha, ha te mondod – Ellépek a két szépfiú mellett és belépek a házba, de még hallom, ahogy azok ketten spanyolul beszélnek. Milyen kár, hogy minden szavukat értem. Oldalra nyúlok, kiveszem a liliomokat a vázából és visszalépek a teraszra. Először Juanra, majd Jacra öntöm a már nem igen friss vizet. Elég meglepett képet vágtak, sőt szinte már bosszúsat. – Ne is próbálkozzatok! – Ahogy belépek a házba, végre megcsap a fincsi kaja illat. Már komolyan kezdtem éhes lenni. Felveszem a liliomokat és a konyhába lépek, ahol két egyforma lány és egy idősebb nő sürög-forog összevissza.

- Queen! – Hála az égnek, hogy meg tudom már őket különböztetni. Egy ideig, tényleg nagyon idegesítő volt.

- Carina! – Mosolygok rá. – Öhm, ezeket vízbe kellene tenni! – Emelem fel a virágokat és oda adom Carinának. – Nem akarod tudni, hidd el! – Teszem hozzá, amikor meglátom, a legjobb barátnőm kérdő arcát, aki nővére mellette éppen az utolsó kókuszgolyót görgeti bele a reszelékbe. Belenyúlok a tálba és lopok egyet, mire Rose-Joy rácsap a kezemre és a golyó visszaesik a helyére. Szúrós szemmel nézek rá.

- Queen Willow! Előbb kézmosás, utána golyólopás! – Elnevetem magam. Ahogy visszafordul a dolgához, visszalopom az édességem.

- Ugye tudod, hogy látta? – Néz rám Rhyssa.

- Biztos vagyok benne. – Nyugtatom meg, miközben lenyelem az utolsó falatot is.

- Mert így is van! – Köti a derekamra a rózsaszín kötényt, ami förtelmesen fest a fekete nadrágom és fekete dzsekimen. – Tésztagyúrás! – Hangosan felsóhajtva lépek a másik asztalhoz. Elég nagy a helyiség ahhoz, hogy mindenki bőven elférjen és a két gránit asztalnak is legyen elég hely. Hát igen, a barátnőm megdolgozott ezért rendesen.

Elkezdem gyúrni és pillanatokkal később a háziasszony is csatlakozik hozzám.

- Most már beavatsz, mi ez a nagy felfordulás?

- Nem, majd a vacsorán, amint mindenki itt van – megáll a kezem és eltöprengek. Ne! Nem tehette!

- Az egész Wild Catet meghívtad? – Kicsit kilépek, és pont kilátásom nyílik a nappalira. – Nem azért, hogy megjegyzést tegyek, vagy bármi, de nem hiszem, hogy elférnénk a nappalidban – Lépek vissza.

- Mert nem is itt fogunk enni, hanem az udvaron. Juan és Jac volt szíves kölcsön adni a nagy asztalukat – Ez megmagyarázza, miért van már is ez a kettő tökfilkó. A mexikóiak igen termetes családdal rendelkeznek és ez alól ezek ketten sem kivételek. – Emellett pedig, Emmett elhozza a kinti fűtés kompresszorát, amint a műhelyben szoktak használni, így fázni sem fogunk.

- Úgy látom mindenre felkészültél! – Szórok egy kis lisztet a nyújtódeszkára, majd a tésztát is ráhelyezem, és újra gyúrni kezdem. Elég időt töltöttem Rose-Joynál, hogy elmondhassam, tésztagyúrásból profi vagyok.

- Igen. Úgy egy óra múlva fognak megérkezni mindannyian, még Aaron is. – Felhúzom a szemöldököm, de nem szólok semmit, mindenki tudja, hogy se én, se Rhyssa nem nagyon bírjuk szerencsétlent. – Légy kedves!

- Én mindig kedves vagyok! – Kérem ki magamnak.

- Queen, komolyan! Ez egy nagy nap! – Összehúzott szemmel nézek rá. Komolyan kezd aggasztani, hogy még is miről van szó.

- Ha ki mersz lépni és itt hagysz, megöllek! – Sziszegem.

- Ebben nem kételkedem, de szó sincs ilyenről.

- Remélem is! Nem szívesen temetlek el a hátsó kertembe – Mosolyodom el, ő pedig hangosan felnevet.

- Tudod, néha nagyon ijesztő tudsz lenni – lök meg a vállával.

- Természetemnél fogva vagyok ilyen elragadó!

Hosszú percekig csak csendben dolgozunk. Engem majd meg esz a fene, hogy mégis miről van szó, de a barátnőmből egy árva árulkodó utalást, annyi nem sok, nem lehet kiszedni. Ezt a frusztrációmat a tésztán vezetem le, amiből majd finom McCathly féle almás piték lesznek.  - Ezzel is készen vagyunk! – Ütök egy utolsót a tésztába.

- Itt vannak a tányérok, kivinnéd őket? – Nyom a kezembe egy rakat porcelán tányért Rose-Joy.

- Van más választásom? – Mosolygok rá és elindulok ki.

Juant és Jact a fűtés mellett találom, Emmettel együtt.  Az asztalhoz megyek és kirakom a tányérokat, közben pedig magamban mondom a neveket, ne hogy bárki is kimaradjon. Rose-Joy, Carina, Aaron Ők mindenképpen együtt fognak ülni, ahogy a Wild Cat tagjai is. Rhyssa, én, Juan, Jac, Emmett, Luca, Laney, Sophia, Cordelia, Francesca és Nicolas.

Hiába halt meg Nick évekkel ezelőtt, mai napig rakunk neki tányért és mai napig, nem helyettesítettük. A régen tizenegy fős Wild Cat, ma már csak tíz főre csökkent.

- Hé, Queen! – Megfordulok és Emmett jön ki a garázsból tiszta olajosan és ez valamiért egyáltalán nem lep meg engem.

- Monstore! – Hogy miért is hívjuk így, mert akkora, mint egy hegyomlás. Komolyan, Emmett a legnagyobb az egész csapatban, két csajt simán felemel.

- Tudod, mi folyik itt? – Törölgeti meg a kezét.

- Fogalmam sincs! – Elveszem tőle a kendőt és letisztítom az arcát, mire kisfiús mosolyt villant rám. Jaj, Istenem, ha nem lenne csapat tag, több is lehetne közöttünk, de szerencsétlenségemre csapattag. Visszaadom a kendőt neki, majd a táskából kiveszek kettő csomagot. – Ethannek és Lilynek, Queen néni mikulásától.

- Köszönöm Hercegnő! – Nyom egy puszit az arcomra. Szőke haja belehullik a szemébe és zöld szeme boldogságtól csillog. A testvérei a mindenei.

Itt minden Wild Catesnek megvan a maga története és senkinek sem volt túl könnyű, ami azt illette. Valamilyen formában, mindenki megjárta a poklok poklát. Juan egy autóbalesetbe elvesztette a bátyát, Jac a régi környékükön, egy banda háború során vesztette el az apját, a tetteseket pedig soha nem kapták el. Emmett, rengeteget dolgozik, hogy segítsen az apjának, aki Alzheimer kórban szenved és már a saját fiát is alig ismeri meg. Az anyja pedig, Lily születése után két évvel meglépett. Rendes egy anya, mondhatom. Luca egyke, de a szülei soha nem fogadták el, hogy meleg. Laney és Sophia az egyetlen testvérpár, akik a csapatban együtt vannak és több árvaházat jártak már be, mint azt bárki el tudná képzelni. Cordelianak meglehetne a kellemes, gazdag kis élete, ha nem gyűlölné annyira, hogy a szüleinél minden csak a pénzről szól, akik nem fogadják el, hogy egyetlen lányuk a táncot választotta hivatásának. Francesca pedig nekem és Rhyssanak volt osztálytársunk, gyerekkorunk óta velünk van, a család fekete báránya, lévén, hogy az apja, nem igazán volt hű a mostohaanyjához. 

Szedett-vedett egy társaság, akik ez alatt a három év alatt egy családdá nőtte ki magát. Itt mindenki számíthat a másikra, bármikor.

Odalépek Juanhoz és Jachez, akik szúrós szemmel méregetnek. Hát, lehet, hogy még zabosak egy kicsit.

Előbb Juannak, adok egy csomagot.

- Carlosnak, ezt pedig…- Veszek ki még egy csomagot. -… Kiarának és Boldog Mikulást nekik – mosolygok rájuk.

Mindannyian megállunk, legalább is megpróbálunk, megállni valahogy a lábunkon. A tánc nem fizet annyira, hogy királyi életünk legyen, így a legtöbbünknek másodállást kell vállalnia.

- Néha nagyon kiállhatatlan vagy, de szeretünk Queen! – Ölelnek meg.

Autócsapkodás jelzi, hogy vége az ölelésnek szánt időnek és megjött mindenki. Percekkel később Aaron és megjelenik, ami megfagyasztja a levegőt.

- Na, gyerekek, asztalhoz! – Csapja össze a tenyerét Luca. Mindenki megfogadja a tanácsát és a kellemetlen levegő is kezd feloldódni. Nem kellett sok idő, hogy Rose-Joy, Carina és Rhyssa is megjelenjen a finom ételekkel.

- Örülök, hogy mindenki eljött! – Áll fel Rhyssa egy borospohárral a kezében és végig néz a csapaton. – Ti vagytok a családom! Ma, azért gyűltünk nálam össze, hogy ne Emmett főztjét kelljen ennünk és jól is lakjunk – Nevetünk, Emmett pedig Rhyssahoz vágja a gombolyag szalvétáját. – Viccet félre téve. Évek óta tervezzük, hogy megnyissuk a Wild Cat saját táncstúdióját, hogy ne kelljen folyton fizetni a terembérleti díját, és hogy rendesen elférjünk. Nos, mára két remek hírem is van, Queen! – Felállok, de fogalmam sincs, hogy mit kellene csinálnom. – Örömmel jelentem be, hogy ma megkaptam a végleges tulajdonosi papírokat, a Diamond táncstúdiótól! – Mindenki megfagy. – A miénk a táncstúdió! A Wild Catnek saját táncstúdiója van, még egy teremmel, amit ki tudunk adni és pénz folyhat be a csapatnak.

- Ez hihetetlen, de hogyan?! – Cordelia meglepetten néz ránk és valahogy én is így nézhetek én is ki.

- Queen, alaptőkéjéből, amit erre spórolt már két éve. – Leesik az állam. Van egy táncstúdióm!

- Szép volt Hercegnő! – Emeli a poharát rám Emmett és pedig viszonzom.

- De ezzel még nincs vége!

- Lehet ezt még tetézni. Évek óta táncstúdiót akarunk és hála nektek, megvan! – Laney szélesen mosolyog és ez ragadós, mindenki így tesz.

- Igen! Lehet! De még mennyire, hogy lehet!

- Bökd már ki! – Kiabál az asztal végéről Franee.

- Bejutottunk a világbajnokságra! – Le kell ülnöm! Ezt, alig hiszem el! Istenem!

- WILD CAT! – Kiabálja a csapat együtt.