Sziasztok Kis Drágák!
A héten sikerül nagyon lebetegednem, így volt
némi időm megírni az új részt. Ennyi megkésés után, már ideje volt, nem igaz?
Kívánjatok nekem sok szerencsét, hogy a
szombaton lévő szalagavatómat túl éljem.
Valamint, köszönöm a rengeteg kommentet, ti vagytok a legjobbak!
Valamint, köszönöm a rengeteg kommentet, ti vagytok a legjobbak!
Jó olvasást és véleményeiteket se
feledjétek!
Ölel;
Amnestia Simon
RHYSSA
"Olyasmi
elvesztése miatt sírok, ami sosem volt az enyém.
Milyen
nevetséges! Gyászolni valamit, ami soha nem is volt.
-
az istenverte reményeimet, az istenverte álmaimat és
megkeseredve
várakozásaimat."
-
E. L. James: A szürke ötven árnyalata
Ledermedtem. A szívem, olyan eszeveszetten kezdett verni,
hogy azt hittem, itt a Denver konyhában kapok infarktust. A tenyeremet izzadság
borította, a fejem, majd széthasad a löktetéstől, mintha valaki úgy döntött
volna, beül a fejembe és egy gongot kongatna benne.
Pánikroham
kerülgetett.
Megpróbáltam
egyenletesen és nyugodtan, mély levegőket venni, de a tüdőm sehogy sem akart elég
levegővel megtelni.
Légszomjam
volt.
Az ujjaim
teljesen elfehéredtek, úgy szorítottam a konyhapultot. Nem kaphatok itt pánik
rohamot. Nem. Mély levegőt veszek és az ablak felé fordulok. Fél szemmel
Maxwellre lesek. Épp a reggelijét eszi. Markáns arcán ez izom ugrál, ahogy a
karján is, ez pedig teljes bizonyosságot nyújt nekem afelől, hogy észrevette az
előbbi közjátékot, de érzelmet még se tudok leolvasni róla.
Csak az
ablakon bámulok ki. Egy sárga virágra koncentrálok, bár fogalmam sincs, milyen
virág lehet.
A szívem,
lassan normalizálódik és a tüdőm kezd megtelni levegővel és a fejfájásom is,
alább hagy. Csak egy pillanatnyi legyengülés volt az egész, ami soha többé nem
fordulhat elő.
- Vagyok, aki
vagyok – Felelem, kis szünet után. Mérlegelem ezt a három betűs mondatom.
Rövid, tömör és még mindent elmond. Az vagyok aki. Nem kell többet tudnia.
Próbálom
győzködni magam, hogy nem jött rá én mégsem az vagyok, akinek ki adom magam.
Ezektől a gondolatoktól kezd megfájdulni a fejem. Iszom egy kortyot a
Portóimból és visszafordulok felé.
A bűntudat
második hullámát is sikeresen legyűröm. Azt hiszem, Nick, most nem lenne rám
valami büszke.
Időközben
befejezte a reggeliét és engem néz. Úgy figyel, mint egy rendőr. Már csak egy
lámpa kell az arcomba és tiszta kihallgatás lesz. Megvan hozzá az aurája és a
sebhelye még tetézi is a dolgokat.
Bólint, majd
feláll, és a mosogatóba helyezi a tányért. Visszasétálva csípője kecsesen ring,
a termo nadrág, pedig istenien áll rajta. Rhyssa!
Korholom magam. Szedd össze magad!
- Szóval
mindenki az, aki. Értem – Összehúzott szemmel mérlegelem. Ez a pasi, tiszta
titok. Más megkérdezni mi történt vagy valami, de ő egyszerűen figyelmen kívül
hagyja. Semmit se tudok megfejteni róla, pedig én aztán ismerem az embereket.
Kezdem úgy érezni, hogy ez a beszélgetés nem csak, hogy zátonyra futott, de
rossz felé is vette az irányt és ez nagyon nem tetszik nekem.
- Pontosan! –
Megfogom a Portóim, leszállok a bárszékről és felmegyek az emeletre, mindezt
riszált csípővel és egy hatalmas vigyorral az arcomon. Ma, felébredt bennem a
rakoncátlan tizennyolc éves tini lány. Pedig valójában, csak el akarom hitetni,
hogy minden rendben. Ezzel is csak az a probléma, hogy Carina ilyet soha az
életben nem csinálna, még álmában sem.
A lépcsőhöz
érve, meghallom Maxwell nevetését. Érzéki, mély és mámoros nevetését. Libabőrös
lettem ettől a hangtól.
Ennek a
pasinak a reakcióitól fogok agyvérzést kapni, ez már biztos.
Felérve szinte
azonnal magával ragad a megkönnyebbülés heve. Komolyan azt hittem egy nap alatt
képes voltam elszúrni és lebuktatni magam. A telefonomra lesek. Alig múlt
valamivel negyed tíz. Tehát nem is voltam lent olyan sokat, mint az gondoltam
volna. Aaronék még legalább két óráig nem jönnek haza, ami annyit tesz, hogy
technikailag majdnem enyém az egész ház. Maxwellt kivéve persze. Mintha az a
férfi bárki tulajdona is lehetne. Azonnal megállítom a gondolatmenetet. Ezt
azonnal abba kell hagynom, mielőtt bajt keverek itt magamnak, akkorát, hogy
soha nem mászok ki belőle.
Leteszem a
poharam az asztalra, majd a fürdőbe vonulok. Aaronnel komfortosan megoldottuk a
szobaosztozást. Volt egy nagy, kihúzható kanapé a szobában és egy nagy francia
ágy. Mivel én hamarabb eljöttem aludni, be is leptem az ágyat és Aaron
kényszerült a kanapéra.
Gonosz vigyor
terül szét az arcomon. Kényelmesnek néz ki, de kipróbáltam, egyáltalán nem az.
Tehát, a komfortos megoldást én találtam ki ellenvetést pedig nem fogadtam el,
Aaron pedig nem vitatkozott, egyelőre.
Megnyitom a
vizet, hogy mire visszamegyek forró legyen és a kád is megteljen. Teli öntöttem
minden pipere cuccal, ami otthon nincs. Igazán megtehetem, hogy élvezzem a
rosszal járó jót is.
Megágyazom
mind a két ágyat, mert én ilyen rendes vagyok, majd a hifi berendezéshez
megyek. Rákötöm a mobilomra és max hangerőre állítom a zenét. Az első dallamok
felcsendülnek, én pedig pillanatokon belül teljesen átszellemülök.
A lábam, a csípőm és a fejem a zene ritmusára
jár, miközben megágyazom, és a szekrényhez forgok, ahova még tegnap délután
pakoltam be, az Aaron és Maxwell között lejátszódó kis csetepaté után. Még
mindig alig hiszem el, hogy megvédtem Aaront. Én! Teljesen zakkant vagyok ez
már tuti. Nincs ki mind a négy kerekem.
Megrázom a
fejem. Nem akarok Aaronre gondolni és erre az egészre. Ahogy a zene halad
előre, úgy leszek én is egyre felszabadultam, és úgy felejtem el pillanatok
alatt, hogy a földszinten egy Adonisz ücsörög, és hangosan énekelni kezdek az
énekessel együtt.
You’re ‘bout to party
with stars, fancy cars,
Girl don’t quit on me now,
If I’ve gotta rob or steal, no big deal
This is how we’re going out
If I had the money, let me tell you how it’d be,
I’d take over the country, everyone would bow to me,
Sit up in my palace, and baby you would be my queen,
We’d run this ship together, just you wait and see…
(Conor Maynard - Royalty)
Egy forgás,
egy lépés, még egy fogás és még egy lépés. Az ágyra hajigálok pár ruháim. Egy
fekete trikót választok, egy farmert. Hála az égnek, Carina is szokott
ilyeneket viselni, így nem kell kosztümben és kényelmetlen göncökben rohangálom
egész nap és egy kék bolerót. Hajam kibontom abból a borzalmas kontyból és
megfésülöm. Csiklandozva omlik le egészen a hátam közepéig.
A zenét
automatikus lejátszásra állítom, majd a ruháimmal és egy törölközővel a fürdőbe
megyek. Leveszem a köntösöm, a hálóingemet, majd a fehérneműimet és a földre
hajítom őket és belépek a kádba. Az egész fürdő hatalmas és minden vörös. A
csempe, padlótól plafonig, a mosdókagyló és még a tuskabin is. Nagyon érzéki.
A víz tűz
forró. Teljesen ellazítja feszült izmaim. Még most is nehéz felfognom, hogy
ebbe bele mentem. Őrültnek kell lennem, nem is kicsit. Conor Maynard hangja
egészen idáig elhallatszik. Épp egy
Adele átdolgozást énekel, a Hello
címűt. Gyönyörű és annyival másabb, mint Adele, sokkal mélyebb és érzékibb.
Levendula
illatú tusfürdőt dörzsölök a bőrömbe, miközben csatlakozom Conorhoz és én is
éneklek. Nincs csodás hangom, de nem is érdekel, a fürdően mindent szabad.
Szeretek énekelni, még ha nem is tudok, táncolni annál jobban, azt pedig
szerencsére nagyon jól megy.
Lebukom a víz
alá, levizezve a hajam. Sampont veszek a kezembe és belemasszírozom a
fejbőrömbe. Citrom és fahéjillatú. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen
egyáltalán létezik, nagyon kellemes egyveleg. Egy ideig hagyom állni rajta a
sampont, hogy még puhább és selymesebb legyen, majd megfogom a tusoló fejet és
jó alaposan kiöblítem azt. Ezt megismétlem még egyszer, aztán balzsamot kenek a
rá és azt is kiöblítem. Még pár percig ülök a kádban élvezve a víz lágyságát,
annak a kencének köszönhetően, amiről még életemben nem hallottam.
Rózsaszivacs, vagy mi a nyavalya. De, az illata nagyon jó. Rengeteg olyan luxus cucc van itt, amiről még
soha nem hallottam.
Kikászálódok a
kádból és egy bordó törölközőt tekerek magam köré. Iszonyatosan puha. A
hajamat, betekerem egy másik törölközőbe, de akad pár tincsem, ami kilóg alóla.
Kezdek erősen gondolkozni rajta, hogy le kéne vágatnom. Megelőzhetném, hogy még egy ilyen eset, ne
történjen meg, hogy ilyen lehetetlen helyzetbe kerüljek. Nem mintha Carinát ez
megakadályozna a céljai elérésében. Egye fene, ő is levágatná. Forgatom meg a
szemeim.
Kilépek a
fürdőből és a lábaim gyökeret vernek. Maxwell az ágyamnál áll. A zene túl
hangos volt, ahhoz hogy meghalljam mikor jött be és most is túl hangos ahhoz, hogy
ő meg észrevegye a jelenlétem. Éppen a Fifth Harmony lányai énekelnek
eszeveszetten.
Az ágyam előtt
áll ugyan, de az ablakon bámul ki és egy pillanat múlva, mint aki megérezte a
jelenlétem, felém fordul. Én pedig,
Rhyssa McCathly megint kellemetlen helyzetbe hozom magam, Carina McCathly
bőrében. Annyira nem én lennék, ha máshogy történne. Néma csendben bámuljuk
egymást, csak a zene az, ami kitölti az űrt, de se ő, se én nem szólalok meg.
Én azért nem, mert fogalmam sincs, mit mondja, ő pedig, a megjelenésem miatt.
Nem volt elég a reggeli kis köntösös viseletem, most még ez is, ennyi erővel
már pucéran is rohangálhatnék előtte. A zene lejátszóhoz lépek és kikapcsolom,
közben a telefonomra lesek. Két nem fogadott hívás Queentől. Remek, tuti meg
fog ölni.
Visszafordulok
Maxwell felé. Arcán semmilyen érzelem nem látható. Oké, ez azért au. Igen csak
jó nőnek tartom magam, ahhoz, hogy ilyen megjelenéssel legalább némi zavart
keltsek a férfiakban, de ezek szerint ő vagy vak, vagy van felesége vagy
impotens. Ami, ilyen testtel, mint az övé elég szomorú lenne.
- Mit keresel
itt? – Találom mega hangom. Maxwell még mindig engem néz, és ez kezd egyre
frusztrálóbb lenni. Elmegyek mellette és felkapom a cuccaim.
- Bocsánat!
Csak szólni akartam, hogy Aaron telefonált. – Értetlenül nézek rá, ami
feltűnhet neki, mert folytatja. – Este előtt nem érnek haza – rántja meg a
vállát. Tényleg nagyon utálhatja, mondjuk ez nem meglepő.
- Oké, kösz! –
A szekrényhez lépek és próbálom leplezni zavarom. Kicsit oldalra fordulok és látom,
még mindig engem bámul. – Muszáj úgy
bámulnod rám, mint egy Happy Meal menüre? – Húzom fel a szemöldököm, miközben
büszke vagyok magamra, hogy a hangom magabiztos. Ő, pedig csak nevet, mintha
valami nagyon vicceset mondtam volna.
- Csak
furcsának talállak, Carina McCathly! – Csak nézek rá. Ez most komoly? – És
tetszik, amit látok! – Teszi hozzá. Nem válaszolok neki. Figyelmemet ismét a
ruháimnak szentelem. Hallom, ahogy becsukja az ajtót maga mögött és nem tehetek
róla, önkéntelenül is elmosolyodom.
- Ne haragudj
Queen! – Ismétlem meg sokadjára. A legszörnyűbb barát vagyok. Teljesen
elfelejtettem szólni Queennek, hogy San Fransiscoba utazom. Joggal van
kiborulva.
- Már azon gondolkoztam, hogy felhívom anyádat vagy a
zsarukat – Oké, a bűntudatom most már a
tetőfokán van.
- Ne haragudj!
– Az ágyra vetem magam. Már csak az kellene, hogy az anyám zargasson, rosszabb,
mint egy rámenős zsaru. Miután Maxwell elment, felöltöztem és felhívtam a
legjobb barátnőmet, informálva arról, merre is tartózkodom. Nos, Queen nem
hazudtolta meg magát. Minden lehetséges nyelven, amit tud, ami az ő esetében
elég sok, végig káromkodott. Mesés volt végig hallgatni, szinte felemelő.
- Rhyssa! A francba! Egy hét múlva ilyenkor Prágában kell
lennünk! – Hallom, ahogy leveti magát a
raklapokból összeeszkábált kanapéra. Queen ilyen. Imád mindent, másoknak
haszontalan dolgokból, mesteri holmikat alkotni.
- Ott is
leszek, ígérem! De nem hagyhattam cserben a nővérem! – Fordulok a hasamra.
- Dehogynem! Ő zokszó nélkül megtette volna, Bee!
Ébresztő! – Szorosan lehunyom a szemem.
Tudom, hogy van abban igazság, amit mond, de valahogy mégsem vagyok képes arra,
hogy pont neki nemet mondjak. – Semmi
olyat nem tettél, ami miatt ennyire meg kellene alázkodnod!
- Nem is
alázkodok meg! – Ülök fel azonnal. Barátnőm mély levegőt vesz a vonal végén és
szürcsöl valamit. Szinte látom magam előtt, ahogy maga alá húzza a lábait,
kortyol egyet a kávéjából, szorosan lehunyja a szemét és mérlegeli mit is
mondjon.
- Te, minek neveznéd azt, amikor a saját ikernővéred,
kihasználja, egy majd öt évvel ezelőtt elkövetett, gyakorlatilag gyermeki hibád,
bűntudatát, hogy elérjen dolgokat nálad. Én kihasználásnak nevezném, ami által
te eléggé súlyosan megalázkodsz. –
Mondani akarok valami, nagyon akarok, de a szavak a torkomra forrnak. Amit Queen
mond, annyira abszurd, de még is van realitás alapja. Soha nem így tekintettem
a nővéremre. Mindig jó kapcsolatot ápoltunk és szerettük egymást, de én egy
szöges ellentétben álló utat kezdtem el járni, mint amit ő. – Sejtettem. Figyelj édesem! Kedvelem
Carinát, tényleg, de hamarosan szétrúgom a seggét.
Ezen
felkuncogok. Mindig a leglehetetlenebb helyzetekben dob be egy ilyen szöveget.
Nem hiszem el, és ez mind zsigerből jön neki.
- Ebben nem
kételkedem!
- Gondolkozz el azon, amit mondtam! Komolyan! Nagyon
szeretlek Rhyssa és nem akarom szétrúgni a nővéred seggét, de megteszem. Ez a
vörös csaj itt, nem cicózik, de nem ám. –
Ezzel csak az a baj, hogy halál komolyan is gondolja és ő az én legjobb
barátnőm!
- Jó, jó! Felfogtam,
oké? Egy hét múlva Prágába?
- Sì cara! – Majd bontja a vonalat.
Hosszú percekig csak fekszem és bámulom a plafont.
Lövésem sincs, hogy mit kezdjek magammal. Normál esetben lemennék a Jimmybe és
a többiekkel lennék, de ez, több ezer kilóméterre nem igazán működne.
Felkelek és alaposabban körül nézek a szobában. A fürdőt
már megcsodálhattam, igazán egzotikus, a szoba pedig maga az elegancia. A bézs
az uralkodó szín. A fal, a bútorok, a szönyeg, csupa-csupa bézs, de a függöny,
a fürdőhöz hasonlóan vörös színben pompázik. A szekrényen egyetlen egy kép
sincs, semmi, ami arra utalna, hogy lakik itt egyáltalán valaki.
Értem én, hogy Aaron elköltözött, de régebben ez volt a
szobája nem? Annyi mindent nem is tudok erről a férfiről és még is úgy teszek,
mintha mindent tudnék róla. Mindettől eltekintve, nem kedvelem, valahogy ezt az
érzést váltja ki belőlem. Minden idegszálam azt kiabálja, hogy tartsam magam
távol tőle, én pedig megfogadom ezt a tanácsot. Megtanultam, hogy bizzak az
ösztöneimben.
Egy kép sincs a szobában, viszont, annál több könyv.
Minden féle, Shakespeare, Goethe, Bach, Rousseau. A lehetetlen egyveleg.
Kivánszorgok a szobából. A hasam jelzi, hogy
elfeledkeztem róla és ideje ennem. Ahogy leérek, Maxwell hangja üti meg a
fülem.
- Rendben Monica köszönöm! Amint tudom átnézem a
költségvetést és a javaslatokat és el e-mailezem. Viszlát. – Ahogy bontja a vonalat, belépek a
nappaliba. Ott terpeszkedik a kanapén, a TV megkapcsolva és mint aki jól
végezte dolgát, telefonnal a kezében, épp focimeccset néz. – Téged is látni ruhában? – Mér tetőtől talig
végig. Nem láthat túl sokat, az öltözékem egyszerű hétköznapi ruha.
- Aha, de, ha ennyire tetszik a látvány, talán Aaron
többet mesélhetne – Fúúúj, ezt nem gondolhattam komolyan. Annyira Rhyssa vagyok,
hogy hülyének kell lenni, hogy ne vedd észre a különbséget.
- Még megfontolom. – Vágok egy grimaszt és a konyhába
megyek. Csinálok egy szendvicset, majd vissza sétálok a szobába, gondosan
ügyelve, hogy a nappalinak a legtávolabbi pontjában haladjak el. De Maxwell,
mintha észre se venne. Amíg a szendvicsem, művészi megalkotásával voltam
elfoglalva, addig ő elővarázsolta a – termézsetesen - Apple laptopját és
teljesen belemélyedt.
Fent, elfogyasztom a szendvicsem és még alaposabban
megvizsgálom a szobát. Ennyire egyszoba sem lehet unalmas.
Két óta telik el, amikor találok egy dossziét. Belelesek,
de nekem ez teljesen kínai, azonban egy név, azonnal ismerős lesz.
Frank Charles
Ördög és pokol!
Aaron le akarja nyúlni Carina üzletét! Hát ezért jött újra össze a nővéremmel!
Várjunk csak!
Aaronnek nagyobb a befolyása, mint Carinának, könnyű szerrel ellophatná az
üzletét az orra elől és a nővéremnek mind ez még csak fel sem tűnne. Akkor még
is mi folyik itt?
Tovább lapozok
és egy bizonyos Matthew Wolt és Rosalinde Wolt, neve tűnik fel. Soha nem
hallottam még róluk. Feltűnik Aaron neve is, ami nem meglepő, aztán semmi. Csak
valami szöveg, amit egyáltalán nem értek.
De, ki ez a
két fazon? Ki veszem a zsebemből a telefont és tárcsázok.
- Megadok két
nevet, mindent tudni akarok róluk, amit csak lehet!
- Bee, mi a baj?
- Még én se
tudom!
- Oké, mond a neveket!
- Matthew és
Rosalinde Wolt
- Amint megtudok valamit, hívlak!
- Quee, ne
vegyenek észre, oké? Fogalmam sincs, kik ezek!
- Sí Cara – Ha
Queen nem talál semmit, akkor én se tudok róluk meg semmit, ha csak egyenesen
nem, Aarontől kérdezem meg, ami nem fog egy hamar bekövetkezni!
- Ha a kis barátnőd
megtud valamit róluk, értékelném, ha ezeket az információkat velem is
megosztanád, Angyalom! – Ijedtemben ugrok egyet ültömben. Felfelé fordítom a
fejem.
- Maxwell…
és igen Amnestia Simon 4. fejezetét olvashattuk tá-tá-tááá!
VálaszTörléste egy nagyon gonosz ember vagy!
ennyit váratni az olvasóidat! Hallatlan?!
felcsigáztál de nagyon, pedig csak egy fejezet volt?!
vajon mi fog kisülni ebből?
Drága Wolf!
TörlésSajnálom!
Tudom, szörnyű ember vagyok :(
Hamarosan jön az új fejezet :) Érdekes lesz!
Ölel;
Amnestia
Valami fantasztikus volt ez is. (: Alig várom, hogy tovább olvassam! Imádom Max-et, és persze Rhysa-t is, meg Queen-t. <3
VálaszTörlésDrága Virág!
TörlésNagyon szépen köszönöm! Örülök, hogy kedveled őket! :) Személyes kedvencem Queen :D
Ölel;
Amnestia
Hú, nem rossz a fejezet, de a rengeteg központozási és vesszőhibád eléggé kiábrándítóvá teszi. Az egyszoba, pedig egybeírva egyszobás lakást jelent. Helyesen, ha egy szobáról van szó, akkor a szó külön írandó! Valamint nem kell ennyire hangsúlyozni, hogy a szoba mennyire nagy, és tele van luxussal, pláne nem minden második mondatban. Elég egyszer.
VálaszTörlés