2015. december 16., szerda

Ötödik fejezet

Sziasztok kis drágák! 

Három napos csúszással ugyan, de megjött az új rész. Sajnálom, hogy késett, de egy kicsit elcsúsztam magammal és nem ígérem, hogy a közel jövőben ez nem fordul elő többször. 
Remélem élvezni fogjátok az új részt, mert igen csak eseménydúsra sikeredett. 
A következő részről annyit, hogy nem a folytatás fog következni, hanem, mint észre vehettétek, kisebb novellákat is megszoktam osztani, ami főleg a csapat megismerését szolgálja. Így a következő bejegyzés is, egy ehhez hasonló novella lesz, amely a Merry Christmas Nicolas Anthony Owen Spars címet kapta. Emlegettük már egy párszor őt, sőt azt is tudjuk mi történt vele, de azt nem, miért is volt ő ennyire központi személyiség, így nem mehetek el Nicolas mellett szó nélkül. Mi más lehetne erre alkalmasabb, mint egy karácsonyi történet, még hozzá az első Wild cats karácsonyáról? 
De most már befogom a szám, túl sokat locsogok! 
Köszönöm szépen a visszajelzéseket és feliratkozást! Nagyon hálás vagyok! Mint mindig, ti vagytok a legjobbak! 
Véleményt most se felejtsetek el hagyni! 
Kellemes olvasást nektek! 


RHYSSA


"A szeretetet nem tarthatod ketrecben,  nem erőszakolhatod ki,
 nem kérheted azt, hogy maradjon. A szeretet öntörvényű, addig él,
ameddig életben tudod tartani, ha pedig menni akar, ő bizony továbbáll"

Oravecz Nóra

- Néha, mivel te vagy a legjobb barátnőm, elhiszem, hogy normális vagy, akárcsak én, aztán időről időre az ilyen történetekkel, összetöröd az illúzióim – Queen, mint mindig felemelő hangulatot tud teremteni. A teraszon állok és figyelem a lent összegyűlteket.  Aaronék pár órával ezelőtt érkeztek meg. Lenge ruhámban sem érzem, hogy hamarosan beköszönt az októbert. Egybe, mélykék csipkeruhámban, ami a térdem fölig ér egy kicsivel, figyelem a lentieket. Ez a második napom itt és már kezdem megszokni, hogy a Denver ház még legalább napokig ilyen zsúfolt lesz. De ezek a ruhákat, soha!
Miután lezajlott az igen kínos és zavaró helyzet Maxwellel, úgy döntöttem, hogy lemegyek és edzek. Komoly erőfeszítésembe került, hogy ne verjek szét valamit. Össze kell szednem magam, komolyan, vagy végem és vége az egésznek. Carina pedig, örökre elveszítheti a tekintélyét a Denver család szemében. Ezt pedig nem engedhetem meg.
- Még van pár percem, mielőtt le kellene mennem. Mond, mit derítettek ki a híres Willow kapcsolataid! – Belépek a szobába és fülesre rakom a telefont. A szekrényre helyezem a készüléket és az egész alakos tükör elé állok. A ruha, pontosan passzol rám. Hihetetlen, hogy még azt is mondhatom, jól nézek ki benne. Én, aki a farmer nadrágra esküszik. Most is, mint tegnap egy szolid, barna sminket teszek fel. Hajam egy laza kontyba kötöm meg a tarkómon és a szokásos nyakláncom becsúsztatom a ruhám alá. Annyi eszem azért van, hogy ne magas sarkú cipőben akarjam végig állni az egész estét és van egy olyan meredek érzésem, hogy ma nem jutok olyan hamar az ágyba, mint tegnap este, ezért egy térd csizmával dobom fel a szettem.
Ahogy az összeállításom nézem, elégedett vagyok magammal, de szinte azonnal le is veszem a csizmát. Az, aki a tükörből visszanéz, az Rhyssa, de nekem most Carinara van szükségem, így egy lapos talpúra váltok. Így már elfogadhatóbb az egész, sokkal Carinasabb.
- Hát, ami azt illeti, nem sok mindent. Ezek ketten csak papíron léteznek, alig tűnnek fel valahol. Talán évente egyszer, egy nagyobb jelentőségű rendezvényen jelentek meg. Befolyásosak ez már biztos és nagy a szavuk a világkereskedelemben – Összehúzott szemmel nézek a saját tükörképemre. Ez nem áll össze, az egésznek semmi értelme. – A lényegesebb az az, hogy az építkezéseket nemzetközi szinten művelik. A legnagyobb hoteleknél, panzióknál és tengerparti villáknál ott van a nevük – de, ha ennyire sikeresek és ennyire nagymenőek, akkor még is mi a franc közük van ezeknek az ikernővéremhez. Aaronnek is nagyszabású cége van, de ő inkább tőzsde patkány, mint építkezési vállalkozó.
- Itt készül valami Quee és ez, nagyon nem tetszik nekem! – Felveszem a készüléket az szekrényről és az asztalhoz megyek. Lefénymásoltam minden papírt és most gondosan elhelyezem őket a bőröndöm egyik rekeszében.  – Minden papírt lefényképeztem, aminek csak tudsz, járj utána, rendben? – A szekrénybe helyezem a bőröndöt és egy utolsó pillantást vetek magamra a tükörbe.
- Nem hiszem, hogy ebbe bele kellene ártanod magad! Már ez az egész Maxwelles ügy is…- Remek! Erről egy pillanatra el is feledkeztem. 
- Megoldom! Szeretlek Queen!
- Hívlak, ha van valami, Amor Bee! – Bontom a vonalat. Kiveszem a fülest, a telefont a kistáskámba helyezem, majd leindulók a földszintre. Ahogy sétálok lefele, újra lejátszódik magam előtt a délutáni jelenet.

- Maxwell… - Ledöbbentem. Annyira elmerültem a papírokban és a Queennel való beszélgetésben, hogy észre se vettem, hogy bejött, pedig valljuk be, nem egy észrevehetetlen jelenség. 
- Mit keresel itt? – Összepakolom a papírokat, visszahelyezem a helyükre és felállok. Ebben a pillanatban tudatosul bennem, hogy nem csak a figyelmetlenségemnek köszönhetem, hogy nem vettem észre, amikor bejött, hanem azért is, mert megint bekapcsoltam a zenét. A fene essen ebbe a pasasba!
- Figyelmeztetlek Carina! Rossz utakon jársz! – Ledöbbentem és egy pillanatra még félelmet is éreztem, de nem olyan fából faragtak, hogy ennyitől összecsináljam magam. – Bármit megtudsz ezekről, azonnal értesítesz róla! – Lép egyet felém. Az álláig alig érek, most hogy még cipő sincs rajtam.
- Kinek képzeled te magad? – Lépek én is felé egyet és állom a tekintetét. Most, hogy alig egy méter választ el bennünket, megcsap az illata. Citrom és levendula, kábító egyvelege. Azok a szemek pedig, hihetetlenek és pillanatnyilag fenyegetően lesnek rám. De én egy Wild Catses lány vagyok, aki nem hátrál meg a kihívásoktól!
- Nagyon felvágták a nyelved! – Óvatosabbnak kell lennem. Ő nem egy súlycsoport velem, őt nem tudom olyan könnyen hülyére venni. Pillanatok alatt összedőlne, az így is instabil lábakon álló történetem. – Egy éve, még az is nagy szó volt a megszólaltál – Oké, kezd egyre idegesítőbb lenni ez a fazon! Jól néz ki, több mint jól, de velem ne cseszekedjen!
- Egy év sok idő!
- Miért kutakodsz? – Na azt már nem. Nem vagyok öt éves, hogy számon kérjenek!
- Semmi közöd hozzá! – Mire észrevenném, már a falhoz nyom. Az egész testével tart ott és egyszerűen mozdulni sem tudok. Valamit nagyon gyorsan ki kell találnom, vagy végem. Mély levegő, nyugalom, ne pánikolj!
- Nem kérdezem meg még egyszer! – A kezeim a fejem fölött, olyan satuba tartva, hogy egy milliméternyit nem tudom megmozdítani. Töröm a fejem valami nagyon jó válaszon, de mintha az agyamon egy tornádó söpört volna végig.
- Elégszer megcsalt már ahhoz, hogy ne bízzak benne! – Köpöm a szavakat, azokat a szavakat, amiket a nővéremnek kellene mondania, amiket mindig is hallani akartam tőle. – Aaron egy patkány, egy hazug aljas dög! – De, ha csak ezeket mondanám, amiket én akarok hallani, végem lenne, így nehezen, szinte égetik a szavak a torkom, de kimondom azokat is, amiket Carina mondott nem régiben nekem. – Viszont szeretem őt és azt, akit szeretsz, nem adod fel! Én sem adhatom fel őt! – Ahogy kimondom a szavakat, végre meg is értem, Carinát, még ha nem is teljesen, jobban megértem. – Tarthatsz ezért egy hülye libának, nem érdekel! – Összeszűkült szemmel vizslat, és nagyon nem jön be!
- Valamiért, nem tudom elképzelni, hogy ilyen érzéseket táplálnál iránta. Amikor ránézel, mindent látok a szemedben, csak szerelmet nem. Egyezzük meg! – Továbbra is satuban tart, de érdeklődve figyelem, még is mit ajánl nekem.
- Hallgatlak!
- Segítek abban, hogy kiderítsd, Aaron melegíti e mással az ágyát, bár, ha engem kérdezel, a válasz igen. Ez a seggfej, nem a hűségéről híres. Cserébe, arról a kettőről elmondod, amit tudsz – Hát, lehetne rosszabb is. Viszont, ez azt is jelenti, hogy igen sok időt fogok vele tölteni, ami már kevésbé jelent jót. Bár merről nézem, a kockázat nagy!
- Megegyeztünk! – Megrántom a kezeim, de nem enged. Közel hajol, egészen a fülemig. Lehelete csiklandozza a nyakam. Megborzongok tőle és nem csak az. Túl régóta nem kívántam egy férfit sem. A pokol vigye el!
- Nekem ne hazudj! Nem vagyok az ellenséged, inkább a szövetségesed, de ha hazudsz, ez könnyen megváltozhat – ezzel elenged és egyedül hagy a szobában. Megan Nicole hangja tölti be, az egyébként néma szobát. 

Lent nyüzsögnek az emberek, olyanok, akik tegnap még egészen biztosan nem voltak itt. Most jobban meg tudom nézni az embereket is. Margaret, Andreas, Dominic, Aaron és a húgai, Molly és Rebecca, Maxwell, Joe, akiről megtudtam, hogy Aaron unokatestvére,  és egy rakat új ember, de legalább vannak ismerős arcok.
Aaron felé veszem az irányt, de egy pillanattal később, egy kar karol belém és az ellenkező irányba terel. Már akkor tudtam, hogy ki az, amikor mögöttem sétált, még ha csak egy pillanat ereéig is.
- Mindig öröm egy szép hölgy első partnerének lenni – Kiveszi a kezemből a pezsgős poharam és a legközelebbi asztalra helyezi, majd a csípős hideg ellenére, szinte telilévő táncparkettre vezet. Ha azt mondom, hogy esélyem sem volt ellen állni, akkor enyhén fejezem ki magam. – Még nagyobb öröm lenne, ha a partner élvezné is! – Fordít magával szembe. Szürke öltönyt és hozzá illő nyakkendőt visel, szemei most is káprázatosak, haja kócos és még ez is mennyien áll neki. Az ördög vigye el ezt az embert! – Csak egy mosolyt Carina! – Hajol a fülemhez. Legutóbb, nem igen végződött jól az ilyen közelség.
- Ha a partnerem nem lenni ennyire… - Elnyelem a mondatom végét és fegyelmezem magam. Kezét a csípőmre teszi, a másik kezével megfogja a kezem. Borzongás fut végig rajtam, de az arcom semleges marad.
- Na, igen, ez már a régi, unalmas Carina. Valahogy a fellángolós éned, jobban tetszik – A zene ritmusára fordulunk egyet, én pedig csendben maradok. Ahányszor kinyitom a lepcses szám, katasztrófa övezet következik. A hallgatás néha jó mentőöv lehet. – Hát jó! – Egyszerű dallamra táncolunk, de fogalmam sincs ki az énekesnő. A dalszöveg pedig a magányról szól. Remek! Ennél fantasztikusabb nem is lehetne! – Mit tudtál meg? – Térjünk a lényegre! Végre valami, amiben nem kell alamuszinak tűnnöm.
- Nem sokat! – Elmesélem neki, amit Queen megtudott, majd az arckifejezését tanulmányozom. Ilyenkor ráncolja a homlokát és igen furcsán áll az álla.
- Sokkal többet tudott meg, mint amennyit én egy év alatt – Kiforgat, és tetőtől talpig végigmér. Nem szökik vér az arcomba, ami magamat is meglep, nem akármilyen pasi teszi ezt, de elég magabiztosságra tettem már szert a Wild Cats révén. – Szívesen megismerném! – Folytatja, amikor ismét visszakerülök hozzá.
- Ne is álmodj róla Casanova! – Súgom oda neki. Érzem, ahogy a zene lassan véget ér és ez valami megnyugvást kelt bennem. Több kérdésre idő.
Meghajolok, ő is így tesz és távozom. Most sem jutok túl messzire, Aaron lesz az új partnerem és ahonnan színpadiasan távoztam, most újra ott találom magam. Ennyit a végszómról!
- Miről beszéltetek? – Ő mélykék inget visel, mélykék nyakkendővel, a haja pedig úgy fest, mint aki több órát töltött azzal, hogy tökéletesen álljon. Hát, el kell ismernem egészen jól sikerült. Tükrözi a tőzsdepatkányok mintaképét. 
- Rólad! – Lépés-fordulás, lépés-fordulás. Egészen más, mint Maxwellel. – Hogy mégis egy ilyen lány, mint én, hogy lehet egy olyannal, mint te.
- Csak vigyázz arra, mit mondasz, és mit teszel! Ma kötelességed lett volna megjelenni az oldalamon az étteremben, de nem tetted! – Erősebben szorítja meg a kezem, mint ahogy egy kiforduláshoz kellene. Oké, Maxwell sem kutya, de legalább gyengéd volt a tánctéren.
- Még egy zúzódásom lesz és garantálom, hogy a jövőben nem kell az utódok miatt aggódnod! – Mosolygok mézes mázosan. Ha már el kell játszanom a barátnőjét, az alakításom legyen Oscar-díjas! Mind szerepet játszunk és én akarom a legjobb díjat kapni!
Közelebb lépek és olyat teszek, amiről még a legrosszabb rémálmomban sem gondoltam volna.
Megcsókoltam Aaron Denvert.
 Az egyik legfurcsább dolog az egészben, hogy nem csókolt rosszul, sőt egyenesen jól tette a dolgát, a másik, hogy akkora tapsvihart kaptunk, amekkorát egy táncversenyen szoktunk, szinte élveztem is, de csak szinte.
A csók rövid volt, de annál eredményesebb. Helyre állítottam az álcám.
- Édesem, kezdesz kiesni a szerepből, még a végén miattad bukunk el mindent – megigazítom a gallérját és elsétálok. Két jól befejeződött végszó! Úgy érzem formában vagy, Rhyssa McCathly.
Szerzek magamnak egy új pezsgőt és a tömegben kezdek el sétálni. Ideje összeszednem magam és a kezembe venni az irányítást.
- A kék a te színed, Carcar, de ez a feltűnés már nem annyira – Megfordulok. Az embernek ebben a házban, sosem lehet nyugta. Rebecca Denver áll előttem, teljes életnagyságban. Gyorsan felidézem, azt, amit Carina mesélt róla. Ő az egyetlen ebben a házban, aki még a szövetségesem is lehet.
- Köszönöm! Neked is jól áll a fehér, nekem pedig olykor kijár a csillogás – Iszok egy kortyot a pezsgőmből. Óvatosan kell játszanom a kártyáimmal, mert gyorsan kieshetek.
 - Hihetetlen, hogy még mindig mellette vagy – egészen az egyik szendvicses asztalig sétálunk. Töröm az agyam. A fenébe, nem ismerem, de tudom, hogy benne emberemre találtam.
- Ne mond, hogy még mindig utáljátok egymást – Figyelmesnek kell lennem, jobban, mint bármikor eddig. Nálam a gyeplő és nem adom.
- Oh, jobban, mint bármikor – Nevet fel. Hosszú szőke haja, loknikban omlik a vállára. Barna szeme, pont olyan, mint az anyjáé és a testvéreié. Magas, de nálam nem magasabb. Talán két-három centivel lehet alacsonyabb. Fehér ruhája földig érő, de még így sem áll rajta aránytalanul a ruha. Karja kidolgozott, egészen biztos, hogy rendesen megdolgozik ezért.
- Nem lep meg – Vetem oda fél várról. – Soha nem jöttetek ki – Számba veszek egy apró, csokis golyót. Édes Istenem, ez mennyei!
- Soha nem is tett érte semmit! – Semmi olyat nem árul el, amiből el tudnám dönteni, hogy szövetségesem lehet vagy ellenségem. Ostoba voltam, hogy elhittem, ezt egyedül is meg tudom oldani. Képtelen vagyok egyszerre kezelni ezt az egészet és Maxwellt is. Kell egy szövetséges, főleg miután az ikernővérem cseszik visszahívni, a legjobb barátnőm pedig kilométerekre van. Ki kell találnom valamit, de gyorsan. – Adok egy tanácsot, Carina! – Lép közelebb. Érzelem mentes arccal figyelem. – Addig lépj olajra, amíg megteheted, mert ha belerángat, hidd el, a Jó Isten sem segíthet meg! – Mindent tud, Aaronről és a piszkos ügyeiről! A pokolba! Ő az én emberem, szükségem van Rebeccára, vagy napokon belül elvesztem ezt a csatát.
- Rebecca! – A hirtelen döntések, sosem vezetnek jó felé.
- Igen? – Meglepi, hogy szólok neki. Azt remélte, hogy ezzel elsétálhat, de nem, a végszavak mestere ma, én vagyok!
- Rhyssa McCathly vagyok, Carina ikerhúga.

2 megjegyzés:

  1. Ó Te Jó Ég!
    Ez a Rhyssa bátor egy csaj, az idegei kötélből vannak. Azta!!
    Maxwell a kis kaszanova(grrr), ő is aztán tud meglepetéseket hozni.
    (Drámai hangon)Jaj de annyira sajnálom Carinát, mégis mi lesz vele?
    És tuti én már most tudom (jó oké csak sejtem), hogy ebből egy hatalmas összeesküvés lesz.
    Miért így lett vége? Miért?!
    Ezen kívül mint mindig fantasztikus fejezet lett. Csak így tovább!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Wolf!

      NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM!
      Már gőzerőkkel dolgozom az új részen és garantálhatom, végre mindenki sokkal jobban megismeri Maxwellt!
      Rhyssa egy nagyon erős személyiség és hamarosan az is kiderül miért és hogyan vált azzá, akit most megismerhetünk.
      Carina? Hát, valljuk be! Keményen dolgozik és kicsit álomvilágban él, de nem ostoba és megállja a helyét a világban, de talán lesz happy end a végén neki? ...
      Lehet, hogy jó nyomon jársz, lehet, hogy nem, de az ismeretlen, még meg nem jelent szereplők, hoznak majd némi csavart a történetben.
      Rhyssas végszós befejezésnek kellett lennie :D
      Nagyon szépen köszönöm! Örülök, hogy elnyerte tetszésed ez a fejezet is ! :)
      Igyekszem!

      Ölel;
      Amnestia Simon

      Törlés