Negyedik fejezet

Sziasztok Kis Drágák!

A héten sikerül nagyon lebetegednem, így volt némi időm megírni az új részt. Ennyi megkésés után, már ideje volt, nem igaz?

Kívánjatok nekem sok szerencsét, hogy a szombaton lévő szalagavatómat túl éljem.
Valamint, köszönöm a rengeteg kommentet, ti vagytok a legjobbak!

Jó olvasást és véleményeiteket se feledjétek!

Ölel;

Amnestia Simon 

RHYSSA

"Olyasmi elvesztése miatt sírok, ami sosem volt az enyém.

Milyen nevetséges! Gyászolni valamit, ami soha nem is volt.

- az istenverte reményeimet, az istenverte álmaimat és

megkeseredve várakozásaimat." 

- E. L. James: A szürke ötven árnyalata

Ledermedtem.  A szívem, olyan eszeveszetten kezdett verni, hogy azt hittem, itt a Denver konyhában kapok infarktust. A tenyeremet izzadság borította, a fejem, majd széthasad a löktetéstől, mintha valaki úgy döntött volna, beül a fejembe és egy gongot kongatna benne.

Pánikroham kerülgetett.

Megpróbáltam egyenletesen és nyugodtan, mély levegőket venni, de a tüdőm sehogy sem akart elég levegővel megtelni.

Légszomjam volt.

Az ujjaim teljesen elfehéredtek, úgy szorítottam a konyhapultot. Nem kaphatok itt pánik rohamot. Nem. Mély levegőt veszek és az ablak felé fordulok. Fél szemmel Maxwellre lesek. Épp a reggelijét eszi. Markáns arcán ez izom ugrál, ahogy a karján is, ez pedig teljes bizonyosságot nyújt nekem afelől, hogy észrevette az előbbi közjátékot, de érzelmet még se tudok leolvasni róla.

Csak az ablakon bámulok ki. Egy sárga virágra koncentrálok, bár fogalmam sincs, milyen virág lehet.

A szívem, lassan normalizálódik és a tüdőm kezd megtelni levegővel és a fejfájásom is, alább hagy. Csak egy pillanatnyi legyengülés volt az egész, ami soha többé nem fordulhat elő.

- Vagyok, aki vagyok – Felelem, kis szünet után. Mérlegelem ezt a három betűs mondatom. Rövid, tömör és még mindent elmond. Az vagyok aki. Nem kell többet tudnia.

Próbálom győzködni magam, hogy nem jött rá én mégsem az vagyok, akinek ki adom magam. Ezektől a gondolatoktól kezd megfájdulni a fejem. Iszom egy kortyot a Portóimból és visszafordulok felé.

A bűntudat második hullámát is sikeresen legyűröm. Azt hiszem, Nick, most nem lenne rám valami büszke.

Időközben befejezte a reggeliét és engem néz. Úgy figyel, mint egy rendőr. Már csak egy lámpa kell az arcomba és tiszta kihallgatás lesz. Megvan hozzá az aurája és a sebhelye még tetézi is a dolgokat.

Bólint, majd feláll, és a mosogatóba helyezi a tányért. Visszasétálva csípője kecsesen ring, a termo nadrág, pedig istenien áll rajta. Rhyssa! Korholom magam. Szedd össze magad!

- Szóval mindenki az, aki. Értem – Összehúzott szemmel mérlegelem. Ez a pasi, tiszta titok. Más megkérdezni mi történt vagy valami, de ő egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Semmit se tudok megfejteni róla, pedig én aztán ismerem az embereket. Kezdem úgy érezni, hogy ez a beszélgetés nem csak, hogy zátonyra futott, de rossz felé is vette az irányt és ez nagyon nem tetszik nekem.

- Pontosan! – Megfogom a Portóim, leszállok a bárszékről és felmegyek az emeletre, mindezt riszált csípővel és egy hatalmas vigyorral az arcomon. Ma, felébredt bennem a rakoncátlan tizennyolc éves tini lány. Pedig valójában, csak el akarom hitetni, hogy minden rendben. Ezzel is csak az a probléma, hogy Carina ilyet soha az életben nem csinálna, még álmában sem.

A lépcsőhöz érve, meghallom Maxwell nevetését. Érzéki, mély és mámoros nevetését. Libabőrös lettem ettől a hangtól.

Ennek a pasinak a reakcióitól fogok agyvérzést kapni, ez már biztos.

Felérve szinte azonnal magával ragad a megkönnyebbülés heve. Komolyan azt hittem egy nap alatt képes voltam elszúrni és lebuktatni magam. A telefonomra lesek. Alig múlt valamivel negyed tíz. Tehát nem is voltam lent olyan sokat, mint az gondoltam volna. Aaronék még legalább két óráig nem jönnek haza, ami annyit tesz, hogy technikailag majdnem enyém az egész ház. Maxwellt kivéve persze. Mintha az a férfi bárki tulajdona is lehetne. Azonnal megállítom a gondolatmenetet.  Ezt azonnal abba kell hagynom, mielőtt bajt keverek itt magamnak, akkorát, hogy soha nem mászok ki belőle.

Leteszem a poharam az asztalra, majd a fürdőbe vonulok. Aaronnel komfortosan megoldottuk a szobaosztozást. Volt egy nagy, kihúzható kanapé a szobában és egy nagy francia ágy. Mivel én hamarabb eljöttem aludni, be is leptem az ágyat és Aaron kényszerült a kanapéra.

Gonosz vigyor terül szét az arcomon. Kényelmesnek néz ki, de kipróbáltam, egyáltalán nem az. Tehát, a komfortos megoldást én találtam ki ellenvetést pedig nem fogadtam el, Aaron pedig nem vitatkozott, egyelőre.

Megnyitom a vizet, hogy mire visszamegyek forró legyen és a kád is megteljen. Teli öntöttem minden pipere cuccal, ami otthon nincs. Igazán megtehetem, hogy élvezzem a rosszal járó jót is.

Megágyazom mind a két ágyat, mert én ilyen rendes vagyok, majd a hifi berendezéshez megyek. Rákötöm a mobilomra és max hangerőre állítom a zenét. Az első dallamok felcsendülnek, én pedig pillanatokon belül teljesen átszellemülök.

 A lábam, a csípőm és a fejem a zene ritmusára jár, miközben megágyazom, és a szekrényhez forgok, ahova még tegnap délután pakoltam be, az Aaron és Maxwell között lejátszódó kis csetepaté után. Még mindig alig hiszem el, hogy megvédtem Aaront. Én! Teljesen zakkant vagyok ez már tuti. Nincs ki mind a négy kerekem.

Megrázom a fejem. Nem akarok Aaronre gondolni és erre az egészre. Ahogy a zene halad előre, úgy leszek én is egyre felszabadultam, és úgy felejtem el pillanatok alatt, hogy a földszinten egy Adonisz ücsörög, és hangosan énekelni kezdek az énekessel együtt.

You’re ‘bout to party with stars, fancy cars,

Girl don’t quit on me now,

If I’ve gotta rob or steal, no big deal

This is how we’re going out

If I had the money, let me tell you how it’d be,

I’d take over the country, everyone would bow to me,

Sit up in my palace, and baby you would be my queen,

We’d run this ship together, just you wait and see…

(Conor Maynard - Royalty)

Egy forgás, egy lépés, még egy fogás és még egy lépés. Az ágyra hajigálok pár ruháim. Egy fekete trikót választok, egy farmert. Hála az égnek, Carina is szokott ilyeneket viselni, így nem kell kosztümben és kényelmetlen göncökben rohangálom egész nap és egy kék bolerót. Hajam kibontom abból a borzalmas kontyból és megfésülöm. Csiklandozva omlik le egészen a hátam közepéig.

A zenét automatikus lejátszásra állítom, majd a ruháimmal és egy törölközővel a fürdőbe megyek. Leveszem a köntösöm, a hálóingemet, majd a fehérneműimet és a földre hajítom őket és belépek a kádba. Az egész fürdő hatalmas és minden vörös. A csempe, padlótól plafonig, a mosdókagyló és még a tuskabin is. Nagyon érzéki.

A víz tűz forró. Teljesen ellazítja feszült izmaim. Még most is nehéz felfognom, hogy ebbe bele mentem. Őrültnek kell lennem, nem is kicsit. Conor Maynard hangja egészen idáig elhallatszik.  Épp egy Adele átdolgozást énekel, a Hello címűt. Gyönyörű és annyival másabb, mint Adele, sokkal mélyebb és érzékibb.

Levendula illatú tusfürdőt dörzsölök a bőrömbe, miközben csatlakozom Conorhoz és én is éneklek. Nincs csodás hangom, de nem is érdekel, a fürdően mindent szabad. Szeretek énekelni, még ha nem is tudok, táncolni annál jobban, azt pedig szerencsére nagyon jól megy.

Lebukom a víz alá, levizezve a hajam. Sampont veszek a kezembe és belemasszírozom a fejbőrömbe. Citrom és fahéjillatú. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen egyáltalán létezik, nagyon kellemes egyveleg. Egy ideig hagyom állni rajta a sampont, hogy még puhább és selymesebb legyen, majd megfogom a tusoló fejet és jó alaposan kiöblítem azt. Ezt megismétlem még egyszer, aztán balzsamot kenek a rá és azt is kiöblítem. Még pár percig ülök a kádban élvezve a víz lágyságát, annak a kencének köszönhetően, amiről még életemben nem hallottam. Rózsaszivacs, vagy mi a nyavalya. De, az illata nagyon jó.  Rengeteg olyan luxus cucc van itt, amiről még soha nem hallottam.

Kikászálódok a kádból és egy bordó törölközőt tekerek magam köré. Iszonyatosan puha. A hajamat, betekerem egy másik törölközőbe, de akad pár tincsem, ami kilóg alóla. Kezdek erősen gondolkozni rajta, hogy le kéne vágatnom.  Megelőzhetném, hogy még egy ilyen eset, ne történjen meg, hogy ilyen lehetetlen helyzetbe kerüljek. Nem mintha Carinát ez megakadályozna a céljai elérésében. Egye fene, ő is levágatná. Forgatom meg a szemeim.

Kilépek a fürdőből és a lábaim gyökeret vernek. Maxwell az ágyamnál áll. A zene túl hangos volt, ahhoz hogy meghalljam mikor jött be és most is túl hangos ahhoz, hogy ő meg észrevegye a jelenlétem. Éppen a Fifth Harmony lányai énekelnek eszeveszetten. 

Az ágyam előtt áll ugyan, de az ablakon bámul ki és egy pillanat múlva, mint aki megérezte a jelenlétem, felém fordul.  Én pedig, Rhyssa McCathly megint kellemetlen helyzetbe hozom magam, Carina McCathly bőrében. Annyira nem én lennék, ha máshogy történne. Néma csendben bámuljuk egymást, csak a zene az, ami kitölti az űrt, de se ő, se én nem szólalok meg. Én azért nem, mert fogalmam sincs, mit mondja, ő pedig, a megjelenésem miatt. Nem volt elég a reggeli kis köntösös viseletem, most még ez is, ennyi erővel már pucéran is rohangálhatnék előtte. A zene lejátszóhoz lépek és kikapcsolom, közben a telefonomra lesek. Két nem fogadott hívás Queentől. Remek, tuti meg fog ölni.

Visszafordulok Maxwell felé. Arcán semmilyen érzelem nem látható. Oké, ez azért au. Igen csak jó nőnek tartom magam, ahhoz, hogy ilyen megjelenéssel legalább némi zavart keltsek a férfiakban, de ezek szerint ő vagy vak, vagy van felesége vagy impotens. Ami, ilyen testtel, mint az övé elég szomorú lenne.

- Mit keresel itt? – Találom mega hangom. Maxwell még mindig engem néz, és ez kezd egyre frusztrálóbb lenni. Elmegyek mellette és felkapom a cuccaim.

- Bocsánat! Csak szólni akartam, hogy Aaron telefonált. – Értetlenül nézek rá, ami feltűnhet neki, mert folytatja. – Este előtt nem érnek haza – rántja meg a vállát. Tényleg nagyon utálhatja, mondjuk ez nem meglepő.

- Oké, kösz! – A szekrényhez lépek és próbálom leplezni zavarom. Kicsit oldalra fordulok és látom, még mindig engem bámul. –  Muszáj úgy bámulnod rám, mint egy Happy Meal menüre? – Húzom fel a szemöldököm, miközben büszke vagyok magamra, hogy a hangom magabiztos. Ő, pedig csak nevet, mintha valami nagyon vicceset mondtam volna.

- Csak furcsának talállak, Carina McCathly! – Csak nézek rá. Ez most komoly? – És tetszik, amit látok! – Teszi hozzá. Nem válaszolok neki. Figyelmemet ismét a ruháimnak szentelem. Hallom, ahogy becsukja az ajtót maga mögött és nem tehetek róla, önkéntelenül is elmosolyodom.

- Ne haragudj Queen! – Ismétlem meg sokadjára. A legszörnyűbb barát vagyok. Teljesen elfelejtettem szólni Queennek, hogy San Fransiscoba utazom. Joggal van kiborulva.

- Már azon gondolkoztam, hogy felhívom anyádat vagy a zsarukat – Oké, a bűntudatom most már a tetőfokán van.

- Ne haragudj! – Az ágyra vetem magam. Már csak az kellene, hogy az anyám zargasson, rosszabb, mint egy rámenős zsaru. Miután Maxwell elment, felöltöztem és felhívtam a legjobb barátnőmet, informálva arról, merre is tartózkodom. Nos, Queen nem hazudtolta meg magát. Minden lehetséges nyelven, amit tud, ami az ő esetében elég sok, végig káromkodott. Mesés volt végig hallgatni, szinte felemelő.

- Rhyssa! A francba! Egy hét múlva ilyenkor Prágában kell lennünk! – Hallom, ahogy leveti magát a raklapokból összeeszkábált kanapéra. Queen ilyen. Imád mindent, másoknak haszontalan dolgokból, mesteri holmikat alkotni.

- Ott is leszek, ígérem! De nem hagyhattam cserben a nővérem! – Fordulok a hasamra.

- Dehogynem! Ő zokszó nélkül megtette volna, Bee! Ébresztő! – Szorosan lehunyom a szemem. Tudom, hogy van abban igazság, amit mond, de valahogy mégsem vagyok képes arra, hogy pont neki nemet mondjak. – Semmi olyat nem tettél, ami miatt ennyire meg kellene alázkodnod!

- Nem is alázkodok meg! – Ülök fel azonnal. Barátnőm mély levegőt vesz a vonal végén és szürcsöl valamit. Szinte látom magam előtt, ahogy maga alá húzza a lábait, kortyol egyet a kávéjából, szorosan lehunyja a szemét és mérlegeli mit is mondjon. 

- Te, minek neveznéd azt, amikor a saját ikernővéred, kihasználja, egy majd öt évvel ezelőtt elkövetett, gyakorlatilag gyermeki hibád, bűntudatát, hogy elérjen dolgokat nálad. Én kihasználásnak nevezném, ami által te eléggé súlyosan megalázkodsz. – Mondani akarok valami, nagyon akarok, de a szavak a torkomra forrnak. Amit Queen mond, annyira abszurd, de még is van realitás alapja. Soha nem így tekintettem a nővéremre. Mindig jó kapcsolatot ápoltunk és szerettük egymást, de én egy szöges ellentétben álló utat kezdtem el járni, mint amit ő. – Sejtettem. Figyelj édesem! Kedvelem Carinát, tényleg, de hamarosan szétrúgom a seggét.

Ezen felkuncogok. Mindig a leglehetetlenebb helyzetekben dob be egy ilyen szöveget. Nem hiszem el, és ez mind zsigerből jön neki.

- Ebben nem kételkedem!

- Gondolkozz el azon, amit mondtam! Komolyan! Nagyon szeretlek Rhyssa és nem akarom szétrúgni a nővéred seggét, de megteszem. Ez a vörös csaj itt, nem cicózik, de nem ám. – Ezzel csak az a baj, hogy halál komolyan is gondolja és ő az én legjobb barátnőm!

- Jó, jó! Felfogtam, oké? Egy hét múlva Prágába?

- Sì cara! – Majd bontja a vonalat.

Hosszú percekig csak fekszem és bámulom a plafont. Lövésem sincs, hogy mit kezdjek magammal. Normál esetben lemennék a Jimmybe és a többiekkel lennék, de ez, több ezer kilóméterre nem igazán működne.

Felkelek és alaposabban körül nézek a szobában. A fürdőt már megcsodálhattam, igazán egzotikus, a szoba pedig maga az elegancia. A bézs az uralkodó szín. A fal, a bútorok, a szönyeg, csupa-csupa bézs, de a függöny, a fürdőhöz hasonlóan vörös színben pompázik. A szekrényen egyetlen egy kép sincs, semmi, ami arra utalna, hogy lakik itt egyáltalán valaki.

Értem én, hogy Aaron elköltözött, de régebben ez volt a szobája nem? Annyi mindent nem is tudok erről a férfiről és még is úgy teszek, mintha mindent tudnék róla. Mindettől eltekintve, nem kedvelem, valahogy ezt az érzést váltja ki belőlem. Minden idegszálam azt kiabálja, hogy tartsam magam távol tőle, én pedig megfogadom ezt a tanácsot. Megtanultam, hogy bizzak az ösztöneimben.

Egy kép sincs a szobában, viszont, annál több könyv. Minden féle, Shakespeare, Goethe, Bach, Rousseau. A lehetetlen egyveleg.

Kivánszorgok a szobából. A hasam jelzi, hogy elfeledkeztem róla és ideje ennem. Ahogy leérek, Maxwell hangja üti meg a fülem.

- Rendben Monica köszönöm! Amint tudom átnézem a költségvetést és a javaslatokat és el e-mailezem. Viszlát.  – Ahogy bontja a vonalat, belépek a nappaliba. Ott terpeszkedik a kanapén, a TV megkapcsolva és mint aki jól végezte dolgát, telefonnal a kezében, épp focimeccset néz.  – Téged is látni ruhában? – Mér tetőtől talig végig. Nem láthat túl sokat, az öltözékem egyszerű hétköznapi ruha.

- Aha, de, ha ennyire tetszik a látvány, talán Aaron többet mesélhetne – Fúúúj, ezt nem gondolhattam komolyan. Annyira Rhyssa vagyok, hogy hülyének kell lenni, hogy ne vedd észre a különbséget.

- Még megfontolom. – Vágok egy grimaszt és a konyhába megyek. Csinálok egy szendvicset, majd vissza sétálok a szobába, gondosan ügyelve, hogy a nappalinak a legtávolabbi pontjában haladjak el. De Maxwell, mintha észre se venne. Amíg a szendvicsem, művészi megalkotásával voltam elfoglalva, addig ő elővarázsolta a – termézsetesen - Apple laptopját és teljesen belemélyedt.

Fent, elfogyasztom a szendvicsem és még alaposabban megvizsgálom a szobát. Ennyire egyszoba sem lehet unalmas.

Két óta telik el, amikor találok egy dossziét. Belelesek, de nekem ez teljesen kínai, azonban egy név, azonnal ismerős lesz.

Frank Charles

Ördög és pokol! Aaron le akarja nyúlni Carina üzletét! Hát ezért jött újra össze a nővéremmel!

Várjunk csak! Aaronnek nagyobb a befolyása, mint Carinának, könnyű szerrel ellophatná az üzletét az orra elől és a nővéremnek mind ez még csak fel sem tűnne. Akkor még is mi folyik itt?

Tovább lapozok és egy bizonyos Matthew Wolt és Rosalinde Wolt, neve tűnik fel. Soha nem hallottam még róluk. Feltűnik Aaron neve is, ami nem meglepő, aztán semmi. Csak valami szöveg, amit egyáltalán nem értek.

De, ki ez a két fazon? Ki veszem a zsebemből a telefont és tárcsázok.

- Megadok két nevet, mindent tudni akarok róluk, amit csak lehet!

- Bee, mi a baj?

- Még én se tudom!

- Oké, mond a neveket!

- Matthew és Rosalinde Wolt

- Amint megtudok valamit, hívlak!

- Quee, ne vegyenek észre, oké? Fogalmam sincs, kik ezek!

- Sí Cara – Ha Queen nem talál semmit, akkor én se tudok róluk meg semmit, ha csak egyenesen nem, Aarontől kérdezem meg, ami nem fog egy hamar bekövetkezni!

- Ha a kis barátnőd megtud valamit róluk, értékelném, ha ezeket az információkat velem is megosztanád, Angyalom! – Ijedtemben ugrok egyet ültömben. Felfelé fordítom a fejem.

- Maxwell…