Valentin nap, Evan módra!

Sziasztok Kis rózsák! 

Tudom, hogy egy hete volt Valentin nap, de a rész, kicsit várat magára, így hoztam nektek ez. 
Most még, nem tudjátok ki az a Dieder és milyen szerepe van a történetben, de hamarosan ezt is megtudjátok! Nem is olyan sokára! 
Remélem, ez is elnyeri a tetszéseteket! 
Köszönöm a támogatásokat, mint mindig, Ti vagytok a legjobbak! 
Véleményt, ne felejtsetek el hagyni! 
Kellemes olvasást! 

Ölel; Amnestia S.

Dieder Stella Evan

(…)…Valentin nap? Kérlek, totálisan túlértékelik! Mi jó van egy olyan napban, amiben a lányok többségének még a szíve is megszakad? Szomorú, de tény. Ami furcsább, hogy olykor még a kapcsolatban élő lányoké is, hisz a barátaik vagy elfelejtik, nem kellőképpen ítélkeznek, esetleg túlzásba esnek, ami nem hiszem, hogy nagyon fenyegeti őket.

A pasik nyakán is csak nyűg. Lássuk be, elég nekik a születésnapokat megjegyezni, esetleg névnapokat, későbbiekben már az évfordulót, a gyerekek szülinapját és, ha nagyon vészes a feleség, higgyétek el nekem, még a kutyáét is tudni kell. De, még nem is soroltuk a többi nyavalyás ünnepet, a lista szinte végtelen hosszúra nyúlhat.

A Valentin napot, teljesen túlértékelik és túlzásba viszik. Szerintem, kellemesen lehet tölteni a napot egy kávéval, mozival vagy ilyesmi elfoglaltsággal, ami nem kerül egy vagyonba. Félre ne értsetek Kedves Olvasóim, jó magam is szeretem a Valentin napot, de kérlek, ez azért még is csak túlzás.

Egy szigetet venni, vagy több milliárd dollárért egy telefontokot, egy telefon tokot, igen jól olvasod és még rengeteg hajmeresztő Valentin napi ajándékot tudnék mondani.

Javaslatom, hogy a kevesebb, néha több…(…)

Ms. Stella Evan

Mélyet sóhajtva és nagyot nyújtózva dőlök hátra és teszem le a cikkem. Ezzel a cikkemmel, a Blymide olvasottsága az egekbe szökött. Elégedett mosolyra húzom a szám. Aki jó, az jó. Megropogtatom az ujjaim és a nyakam, majd felkelek. Kellemes, februári nap. Meleg van, már amennyire meleg lehet, nem fúj a szél és süt a nap. Ujjaimmal végig szántok enyhén hullámos barna hajamon. Megrázom a frufrum és egyenesen a konyhába megyek. Kell egy kávé, vagy inkább sok kávé.

Belépek a konyhába és hálát adok az égnek, hogy senki sincs ott és még kávé is van. Remélem, Kate is úgy gondolja majd, hogy cikkem jó. Egyetem óta itt dolgozok, itt végeztem a gyakorlatom is. A megfelelési vágyam lassan kényszer lesz. Egyre jobb cikk témákat kapok, és egyre jobban megismerik Stella Evan nevét. Az emberek nem kapják fel a fejüket, ha bemutatkozok, hisz akkor csak egyszerűen Dieder Evan vagyok, ennél nem több, a szerkesztőségnél pedig Stella Evan. Valljuk be, rengeteg Evan rohangál a világban, ez alól Kalifornia sem kivétel.

Töltök magamnak egy kávét, két cukorral és kevés tejjel. Ma valami egész erősre lesz szükségem. Az év első nagy értekezlete lesz, és komoly erőfeszítésbe kerülnek ezek. Megkapjuk az éves két mondatot, majd a feladatokat. Fantasztikus.

De idén más lesz. Kate, az igazgató valamiért egészen be van zsongva és totál izgatott. Újra töltöm a poharam és a pultnak dőlök. Hiába agyalok, nem tudok rájönni mi az, ami ennyire lázba hozta Katet.

Fekete cipő lép be a látó mezőmbe, én pedig visszatérek a valóságba. Alyana, a legjobb barátnőm lép be és nagyon liheg. Biztos vagyok benne, hogy megint elaludt és ezt, kicsit bozontos szőke haja is alátámasztja. Belekuncogok a bögrémbe.

- Ne merészeld! – Mutat rám az ujjával, majd kiönti magának a maradék kávét. Semmi cukor, semmi tej. Teljesen feketén issza meg. Ez még inkább kuncogásra késztet. – Joshua a hibás, esküszöm – nevetek tovább. Nem hiszem el, ezek ketten, mint az óvodások. Ránézek, de jobbnak látom, ha nem nyitom ki a szám. Nem vagyok benne biztos, hogy kibírnám nevetés nélkül. – Odakötözött az ágyhoz! Dee, az ágyhoz! Legalább egy órán át szenvedtem vele, mire sikerül magam kioldani – nem bírom tovább. Hangos nevetésbe török ki. Leteszem a poharam a pultra és a hasam fogom úgy nevetek. Igazán, szívből jövően, úgy, hogy még a könnyeim is kicsordulnak. Lelki szemeim előtt látom, ahogy Alyana az ágyhoz van kötözve és kiakad. Valószínűleg hogy káromkodott, mint a kocsisok. Letörlöm a könnyeim és a barátnőm arcára nézek, aki kissé bosszús – Kinevetted magad? – Bólintok és visszatérek a kávémhoz, de a kuncogást képtelen vagyok abba hagyni. – Elég! – Csapja le a bögréjét.

- Ne haragudj! – Mondom, kicsit se bűnbánóan. Jobban megnézem, egészen jól sikerül neki elkészülnie. Egy sötét ceruza szoknya és fekete blúz t vett fel. Sötétszőke haja, kicsit hasonlít egy bagolyra, de nem vészes. Sminkkel pedig nem vesződött, nem mintha túl sok ideje lett volna. Így is legalább húsz percet késett. Fekete harisnyát vett fel és egy fekete magas sarkút. Élvezet lehetett abban szaladni. Szúrós szemmel néz rám, de tudom, hogy belül velem együtt nevet. Mindig megtalálja a teljesen abszurd helyzeteket.

- Mikor kezdődik az értekezlet?

- Pár perc. Van időd rendbe szedni magad – mosolygok rá. Beletúr a hajába, majd elviharzik a mosdóba. Újra töltöm a poharam, majd a konferencia terembe megyek. Útközben megállok az irodámban, összeszedem a dossziékat, majd a terembe helyet foglalok a szokásos helyemen.  

Percek alatt megtelik az egész terem a részlegen dolgozó emberekkel, akiknek feltétlenül meg kell, jeleni ezeken az értekezleteken. Pár évvel ezelőtt még epekedve néztem őket, ahogy elvonulnak most már, én is részese vagyok. Be kell vallanom, isteni érzés. Alyana lehuppan mellém és sokkal jobban fest, mint percekkel ezelőtt.

- Te, mit keres itt a Break News egyik vezér szerkesztője? – Totál értetlenül nézek szőke barátnőmre. Még hogy a Break News, teljesen kizárt. Kate lép be, nyomában pedig egy férfi és egy nő. Valahonnan, mind a ketten nagyon ismerősek.

- Jó reggelt mindenkinek! Csapjunk is bele! – Kate leül, a másik kettő pedig helyet foglal mellette. Mindenki arcán értetlenséget lehet felfedezni. Kétségtelen, hogy ma valami nagy dolog készül. Minden figyelmem Katere összpontosítom és a két idegent kizárom. Szőkés barna haját, szoros kontyba fonta a tarkóján és fekete kosztümruhát vett fel mellé. Igazi igazgatósan hat. Emellett én, a fekete ceruza szoknyában és fekete ingemben, semmilyen barna hajammal teljesen beleolvadok a hétköznapiságba. Jó is van ez így, Alyana viszi a csillogást, enyém az árnyék. – A legtöbben már tudják, hogy hetek óta különféle megbeszéléseket folytatok le. Az arcokat elnézve, sokan felismertétek a vendégeinket – eddig nem figyeltem rájuk, de most feléjük fordulok. A férfi feláll, és szinte eláll a lélegzetem.

- Jó reggelt mindenkinek! Jesse Freween vagyok, a Break News egyik vezérigazgatója, ő pedig, Kayla Leen, az asszisztensem – szőkés haja, kék szeme van, óceán kék. Legalább száznyolcvan centi magas és izmos. Még az öltönyön keresztül is észrevehető. Alyana mellettem sóhajt egyet, mire a szememet forgatom. A dossziékra összpontosítok. Igazából tök mindegy mire, csak ne erre a pasira. Kate emellett a férfi mellett eltörpül. Hiába százhetvenöt centi és visel magas sarkút.

Az asszisztense, eléggé kitűnő. Némi ázsiai beütést fedezek fel. Fekete haja, szög egyenes és azt kell mondanom, gyönyörű. Barna szemei, mindenek csak nem jelentéktelenek. Mar a sárga irigység, de gyorsan tovább lendülök. Magamhoz veszem a kávém és Katet figyelem.

- Mr. Freween és én, megegyezésre jutottunk. A Break News és a Blymide társ szerkesztőkké válnak – majdnem kiköpöm a kávémat. Hogy mi? – Lesz pár ember, aki át jön ide és lesz pár ember, aki át megy a Break Newshoz. Változtatások lesznek és remélem, ezt mindenki a legmegfelelőbben fogja kezelni. – Évek óta próbáljuk lepipálni őket, erre társszerkesztők lettünk. Mi a fene?

- Át néztem mindenki aktáját és köreit. Ezek alapján kiválasztottam, három embert, akiket szeretném, ha holnaptól a Break Newsnál dolgoznának – Mr. Freween hangja nagyon erőteljes és dallamos. Túl meggyőző hatása van. Egyáltalán nem tetszik, hogy hárman átmennek. Hátra dőlök. Nem mintha, engem ez a veszély fenyegetne. Az utóbbi egy évben lettem felkapottabb, Alyanat pedig már évek óta imádják az olvasói. – Charlie Lucks – Charlie. Egyáltalán nem meglepő. Olyan sport híreket képes írni, hogy simán lekörözi minden egyes alaklommal a Break Newsos Simon Kentet. Mosolyognom kell ezen. Charlie szélesen vigyorog. – Marylin Glonden – Valahogy ez sem lep meg. Minden, ami sztár hír, Mary elkapja. Ha Leonardoról van szó, ő az első. Meghökken, majd megköszöni a lehetőséget és mosolyog. Mi ez a mosolygás ma? – Az utolsónál vacilláltam, de végül úgy döntöttem, Alyana O’Sheat nem mozdítom el a helyéről. Sokkal többet ér itt, mint a Break Newsnál. Viszont, szeretném, ha a mi esküvői szerkesztőnket a szárnyai alá venné és tanítgatná egy kicsit. Lucy elveszett ebben még. – Megdöbbenek. Aly viszont nem. Örül, hogy marad, amit nem is csodálok, imád itt dolgozni és lássuk, nem mindenhol szeretik, ha valaki ennyit kisék, mint amennyit ő. Állandóan. A tanítvány, hab a tortán. Biztos vagyok benne, hogy minden egyes percet élvezni fog. – Így végül, Dieder Evant helyezném át. – Megdöbbenek. Nagyon megdöbbenek. Alyre nézek, majd Kate. Megőrzöm a hideg vérem és egyszerűen bólintok Mr. Freween felé.

- Rendben emberek! Mindenki hallotta. A három említett emberen kívül, mindenki távozhat! – Most meg tudnám ölni Katet! Aly megszorítja a vállam, miközben távozik. Charlie, Marylin, Kayla Leen, Jesse Freween, a főnököm Kate és én maradunk a terembe. Igazán örülnék, ha én is a távozók között lehetnék, de nincs ilyen szerencsém. – Charlie szeretném, ha ráharapnál az olimpiai előkészületekre! Mindent tudni akarok, a vázlatok egy hét múlva tedd Mr. Freween asztalára – Charlie bólint és bőszen írja magának a vázlatokat. – Mary, azt akarom, hogy mindent deríts ki, az idén megrendezett berlini film fesztiválról és írj róla egy három oldalas cikket. A vázlatokat egy hét múlva tedd, Ms. Leen asztalára. A szokásos precíz munkával – Mary már ki is viharzik, hogy munkához lásson. Azt is kinézem belőle, hogy elutazik. Remek! Kate most rám néz, én meg érzelemmentes arccal lesek rá. Ezúttal mit találtál ki nekem? – Dieder, a tiéd a legjobb, de már előre tudom, hogy utálni fogod – Hát ez jól kezdődik. Charlie vet rám egy „sok szerencsét” pillantást és magamra hagy az ördög barlangjába. – A jótékonysági est, ami most pénteken lesz. A tiéd. Menj el, alkoss véleményt. Minden fontos ember, aki igazán számít, ott lesz, neked is ott a helyed! Ehhez szükséged lesz…

-… egy megfelelő öltözékre – Jesse komolyan néz rám. – Még ma eljön velem és keresünk magának egy alkalomhoz illő ruhát. Utána megbeszéljük a részleteket. A cikket, hétfőre kérem! – Bólintok. Összeszedem a cuccaim és távozom. Forrok a saját levembe. Semmi, az égvilágon semmi kedvem az egészhez. Mérgesen fújtatok egyet. A konyhába veszem az irányt. Kávé, koffein, ez kell nekem, hogy megnyugodjak.

Lefőzök egy adag kávét és kibújok a cipőmből. Megkönnyebbült sóhaj hagyja el a számat. Amíg föl a kávé, a nyakamban lévő lánccal játszadozom, már ösztönös mozdulatként. Próbálom felidézni, hogy milyen estély is lesz pénteken. Valami jótékonysági est, pont Valentin napkor, ahol rengeteg cég tulajdonos és egyéb gazdag emberke lesz jelen. Nekem sincs pénzbeli problémám, de még sem vágok fel vele.

Nem kedvelem ezeket az embereket, de megpróbálom kontrolálni magam a társaságukban. A legrosszabb az egészben, a ruha. Estélyi ruhát kell viselni és bájcsevegni. A legrosszabbak mindközül. Nem fair. Marylin, Kim vagy Alyana is szívesebben vállalná el ezt a melót, mint én.

Lefő a kávé és öntök magamnak. Ezúttal csak egy cukorral és kevés tejjel. Ráadásul, mind a hárman sokkal csinosabbak és vékonyabbak, mint én. Rengeteg érvet fel tudnék hozni, miért nem nekem kellene megírni ezt a cikket. Aly fogalmazása, vagy Kim temperamentuma és a részletek megragadása, sokkal jobb, mint az én lényegre törő és kissé szarkasztikus megfogalmazásom. Megmozgatom a bokám és a nyakam. Cipőkopogásra leszek figyelmes. Ah, Aly, általában csak ő meg én vagyunk ilyen időben, a konyhában.

- Kérsz egy kávét? Éppen most főztem le – nem fordulok meg, csak mikor már percekig nincs válasz. Hát, határozottan nem Aly áll az ajtóban. – Maga nem Alyana! – Amint kimondtam, jól fejbe is csapnám magam. Persze, hogy nem Aly az. Érdekesen nézne ki, ebbe a sötétkék öltöny szettben. Ő pedig elmosolyodik, van képe mosolyogni.

- Nem valóban nem ő vagyok, de a kávét elfogadom. Feketén, egy cukorral – megcsinálom a kávéját, miközben gondolkozom. – Még be sem mutatkoztam rendesen – közelebb lép és kezet nyújt. – Jesse Freween, nagyon örvendek! – Elfogadom a kéz nyújtását. Meleg és hatalmas. Az én apró tenyerem elveszik benne.

- Stella Evan – mutatkozok be. Itt mindenkinek csak Stella, általában, ő miért legyen kivétel?

- Nem, Dieder? – Leül és egészen furcsán hat az egész. Ez a hatalmas ember, itt a kicsi konyhában, a kicsi asztal mellett.

- De. A teljes nevem Dieder Stella Evan. A szerkesztőségnél csak Stella, hogy amikor megmutatkozok egyéb helyeken, ne támadjanak le kérdésekkel. Kate ötlete volt, miután akadt egy kisebb incidensem és, így egyszerűbb – rántom meg a vállam. Felveszem a két bögrét és egyet elé, a sajátomat pedig az asztal legtávolabbi végébe helyezem, majd leülök. Nem is értem, miért magyarázkodom.

- Érthető – bólint. Nem tudom megmondani miért, de idegesít a jelenléte. – Akkor a mai nap, önnek megfelel? – A fene, a hülye ruhapróba. Holnap után Valentin nap. Istenem, kegyelmezz! Bólintok. – Eljövök önért, amikor végzett rendben?

- Nem kell! Adja meg a címet, van saját kocsim – már csak az kéne, hogy együtt utazzak vele. Nem, haver, ez nem az a mese. Egy papírt vesz elő az öltönye belső zsebéből és elém tolja.

- Hétkor?

- Rendben – megint csak bólintok. Kezdem magam bólogató macskának érezni. Megissza, a kávéját majd feláll. Késztetést érzek arra, hogy ugyan így tegyek, de nem állok fel.

- Örültem, Dieder – nyújt kezet ismét. Kénytelen vagyok felállni, de nem sokra megyek vele, az állig érek, nem tovább.

- Részemről, Jesse – Mosolygok. Ha harc, hát legyen harc. Kisétál én meg szó szerint a székre rogyok. Uram irgalmazz! Aly pillanatokkal később bent is van a konyhában. – Ne kérdezd! - Emelem fel a kezem. Leül mellém és bámul. Komolyan, bámul. – Aly!

- Bocsánat! – Azért nevet. Megrázom a fejem, de mosollyal az arcomon ott hagyom egymagában.

(…) … Lássuk be, a legtöbb lány arra vágyik, hogy Valentin napon egy igazi Hamupipőke történetet kapjon. Legyen egy férfi, aki szereti őt, ha kell, legyen szíve hölgye bárhol, ő megkeresi. Maradjunk racionálisak, nincs se Hamupipőke, nincs Herceg, nincs üvegcipellő és Tündérkeresztanya sincs, aki csodálatossá varázsol minket. Meg kell találunk, a saját utunk. Nem várhatunk örökké a Hercegre fehér lovon… (…)

 Visszaolvasva a cikkem, fogalmazhattam volna kicsit finomabban is. Én és az a nagy szám! Elvégzek apró simításokat és irány a nyomda. Lapzárta előtt egy órával. Büszke vagyok magamra, Mikenak általában fel kell telefonálnia, hogy már csak rám vár. Nyújtózkodok egyet. Még csak fél hat múlt és mindennel végzek. Aly még javában körmöl és simítgat. Elköszönök tőle és a többiektől is. Kate egyetlen szerencséje, hogy már órákkal ezelőtt elhagyta az irodát, más különben rázúdítottam volna minden érvem, egy levegővel és elértem volna, hogy adja másnak ezt a feladatot.

Feltűzöm a hajam és egy tollal rögzítem. Később meggondoltam magam. Kate azért adta nekem ezt a feladatot, mert tudja, megbirkózom vele és nem adom fel. Csak pár órát kell kibírnom ebben az egészben és vége. Utána pár hétig a Break News központi irodájában fogok dolgozni, amivel nagyobb hírnevem lesz, majd szólok Katenek, hogy helyezzen vissza. Pontosan így lesz. Nagy levegő Dieder, minden rendben lesz!

Beszállok a liftbe és egyenesen a földszintre megyek. Intek a portásnak, Joshnak majd kimegyek a levegőre. Kalifornia és a szmog. Remek egyveleg. Elmosolyodom. Nincs mit tenni, ez San Fransisco, jobb, mint New York. Csak pár métert kell sétálnom és már meg is találom Audimat. Komfortos és imádom. Aly utálja, de az legyen az ő baja. Beszállok, majd besorolok a sorba. Hála az égnek, még nincs esti csúcsforgalom és így gyorsan haza érek.

Beütöm a kódot és már bent is vagyok. Saját lakásom van, nem élek együtt Alyvel, nem bírnám Joshuat hosszútávon elviselni. Nincs vele semmi baj, de nem szeretném a legjobb barátnőmet kikötözve találni reggel.

Belököm az ajtót és felcsapom a villanyt. Anyám borogass. Óriási kupi fogad. Mindenhol könyvek és könyvek és könyvek. Könyvhegyek. Hát, áldás, ha van saját lakásod. A kanapéra hajítom a táskám és a konyhába megyek. A mosogatógépből kiveszem a termoszom, felteszem egy kávét, majd a fürdőbe megyek. Most háromnegyed hat körül van. Még belefér egy fürdő és egy átöltözés. Megnyitom a fürdővizet és levetkőzök.

Belépek a zuhanyzóba és megkönnyebbülök. A forró víz azonnal ellazítja a vállaim és sokkal jobban érzem magam.  Ez kellett nekem. A bőrömbe dörzsölöm a barack illatú tusfürdőmet. Isteni! Nincs is ennél jobb.

Elzárom, a vizet és kilépek. Magam köré tekerem a törölközőm és kimegyek. Hideg levegő csap meg és a pára pillanatok alatt ellepi a kis lakást. Minden elég kicsi. Nem akartam nagy lakást és ez pont tökéletes. Nagy a háló és a nappali, de kicsi a fürdő és a konyha. Közel van a munkahelyemhez és még csúcsforgalomban is könnyen megközelíthető gyalog is. Az órára lesek. Negyed hét. Még időben vagyok. Legkésőbb fél óra múlva el kell indulnom, különben tuti elkésem.

Berontok a hálóba és hála az égnek, itt nincs kupi, csak a nappaliban. Teljesen elfelejtettem a tegnap megérkezett könyveimet. Apa tegnap küldte őket és a többi megrendelt könyvem is akkor érkezett, de hogy érdekes maradjon a dolog a könyves polcaim nem érkeztek még meg.

Farmert veszek és egy krémszínű felsőt, majd átöltözöm, majd az egészet lecserélem egy sötétkék farmerre és fekete ingre. Megfésülködöm, és újra feltűzöm a hajam, ugyan azzal a tollal.  Nem kell jól kinéznem, még élveznem sem kell, de azért nem árt egy kicsi smink.

Elmegy. Ezt a jelzőt adom a külsőmre. Térd csizmát veszek és egy mély levegőt. A konyhában lekapcsolom a kávéfőzőt és kitöltöm a termoszba, kevés tej, kettő cukor, táska fel és indulás.

 Hat óra negyvenkor már a folyosón állok és a lakást zárom be. Előkeresem a kártyát, amit Mr. Freween adott és szememet forgatom. Beszállok a kocsimba és elindulok. Túlélem!

Hétóra előtt öt perccel állok meg az üzlet előtt. Nem! Kizárt! Divina Sposa? Hisz ez egy esküvői ruha üzlet. Kiszállok, majd jobban megnézem az üzletet. Na ne! Én ide be nem megyek! Mi a fenét keresek én egy esküvői ruha üzlet előtt, ráadásul a legdrágább előtt? Megölöm! Hálát adok az égnek, amiért egy fekete csipke fehérnemű szett mellett döntöttem.

- Ms. Evan, örülök, hogy újra látom! – A hirtelen megszólításra összerezzenek. Megfordulok és ott áll előttem, Jesse Freween. Ő is átöltözött. Most egy fekete farmert és egy fekete inget visel, felette egy kabátot. Pedig már kezdtem azt hinni, csak én ragaszkodom ennyire a feketéhez.

- Mr. Freween – állok, mint egy szent és bámulom őt. Haja kócos és a hideg ellenére is nedves. Ami azt illeti, jó magam is kezdek fázni, nem hoztam kabátot. Nem szoktam három percnél tovább az utcán lenni és most sem számítottam, hosszabb időre.

- Menjünk be – mutat, előre én pedig elindulok. 

- Mit keresünk egy esküvői ruha üzletnél Mr. Freween? – Szegezem neki a kérdést. Kinyitja az ajtót és előre enged.

- Jesse. Szólítson Jessenek és ez nem csak egy esküvői ruha üzlet. Pam, esküvői ruhákon kívül, estélyikkel is foglalkozik, de csak külön megrendelésekkel. – Remek! Egyre jobb lesz! Orrom ráncolva lesek rá. – Kate mondta, hogy nem vagy oda az ilyenekért, de azért próbálj meg jó arcot vágni hozzá. - Ahogy belépek, tátva marad a szám. Istenem, ezek gyönyörűek! Minden féle ruha van itt, ezek fenséges költemények és mind egytől egyik nagyon egyedi.

- Jesse! – Egy alacsony, idősödő hölgy lép ki az egyik függöny mögül és azonnal megöleli Jesset. Teljesen megilletődve állok ott és figyelem őket.

- Pam, örülök, hogy látlak – csókolja arcon a nőt. Ezek nagyon jól ismerik egymást. Bár mit is vártam, valószínűleg minden nőjét idehozza. Mosolyt erőltetek az arcomra, amikor Pam felém fordul.

- Te bizonyára Diedre vagy! Nagyon örülök Kedveském! Már elő is készítettem nekem pár káprázatos ruhát. Jesse teljesen jól írt le! Gyere! – Jesse teljesen jól írt le? Mi? Értetlen arcot vágok, Jesse meg csak vigyorog. Van képe vigyorogni!

Pam olyan ötvenes évei környékén járhat, apró termetű, de nagyon fürge. Az egyik függöny mögé vezet és három isteni ruhatárul elé. A szám tátva marad. Ezek többe kerülnek, mint az egész évi fizetésem.

- Próbáld csak fel őket Kedveském! Szólj, ha kell segítség! – Majd kilép, magamra hagyva ezekkel a ruhákkal. Soha nem kedveltem igazán az estélyi ruhákat, de ezek valami fantasztikusak. Levetkőzöm és először egy mélykék ruhát próbálok fel. Könnyen felveszem, az oldalt elhelyezett cipzárnak köszönhetően.

Az egész ruha, a bokámig ér. Háta teljesen zárt, de a dekoltázsa igazán mély. Egyszerű, bár gyönyörű. A derekamnál végig, apró kövek húzódnak, kiemelve a ruha derék részét. Az alján szintén kövekkel. Kilépek a fülkéből, ahol Jesse és Pam lázasan beszélgetnek.

Pam szúr ki először és tart valamit a kezében is. Előrébb lépek és megköszörülöm a torkom. Jesse megfordul és esküszöm, egy pillanatra mintha meglepett arcot vágott volna.

- Gyönyörűen festesz Kedveském! – Letérdel előttem, felhajtja a ruhám alját és egy gyönyörű fekete cipőt ad rám. Pontosan passzol a lábamra. Mennyire tud egy férfi, első látás alapján pontos leírást adni? Ennyire! – Jesse? – Rá emelem a tekintetem és szinte elpirulok.

- Nagyon szép, de szerintem még nem az igazi! Vissza a fülkébe – elképedve nézek rá. Ne már, ez jó, nem kell több ruha. Pam karon ragad és visszarángat a fülkébe. Pillanatokon belül, megint egyedül találom magam. Felveszem a fekete ruhát, majd csak fejem kidugva szólok Pamnek.

- Kedveském, miben… - Amikor meglátja az arckifejezésem, azonnal megérti. – A combig felvágás kicsit sok igaz? – Még hogy kicsit? A ruhának akkora a dekoltázs kivágása, hogy a melleim éppen nem esnek ki. A hátán lévő kivágás is hatalmas, egészen a derekamig ér és, ha ez nem lenne elég, jobb oldalt comb középig fel van vágva az egész ruha.

- Igen, nagyon sok! – Felelem. Pam távozik, majd közli a hírt Jessevel, akinek nem hallom a válaszát, de biztos vagyok benne, hogy nem boldog. Nos, a harmadik ruha, vagy semmi.

Ez egy tört fehér ruha és hátul fűzős. Belebújok, és megint kidugom a fejem és szólok Pamnek, de meglepetésemre vagy inkább kárhozatomra Jesse jelenik meg.

- Pamnek ki kellett ugrania, miben segíthet? – Hátat fordítok neki és összefűzöm a karjaim.

- A fűző – mondom, mintha nem lenne teljesen egyértelmű. A tükörben látom, ahogy bólint, majd megragadja a két szalagot és elkezdi befűzni őket, tökéletes gyakorlatiassággal. Oldalt megkapaszkodom. Az egész szituáció teljesen abszurd!

- Szólj, ha túl szoros! – Bólintok. – Hallom, a fekete ruha nem nyerte el a tetszésed – Látom, ahogy elmosolyodik. Szemét alak!

- Az nem ruha volt, Mr. Freween, hanem egy textil darab, amit pár helyen összeöltöttek! – Felelem hevesen, ő pedig csak nevet.

- Jesse, a nevem Jesse. Értem. Nos, készen vagyok, megfordulhatsz – még mielőtt megtenném, megnézem magam a tükörben. Az egész ruha, tört fehér és csupa csipke. Gyönyörű. Tökéletesen simul a molett alkatomra. Nem vagyok kövér, de vékony sem. Apám szerint, egyszerűen, van mit fogni rajtam. Az egész ruhát gyöngyök díszítik és az alja, gyönyörűen csillog. Megfordulok és várom az ítéletem. Jesse elkerekedett szemmel bámul rám. – Tökéletes! – Felém nyúl és kihúzza a hajamból a tollat. Hullámaim csiklandozzák a hátam, ami szintén csupa csipke. – Tökéletes! – Elpirulok. – Szerintem megtaláltuk a tökéletes ruhát – bólint és tetőtől talpig végig mér. – Bár a cipőn változtatunk, de egyébként teljesen tökéletes! – A nyakláncomat kezdem el babrálni. Sosem kedveltem a feltűnést. Már gyerekkoromban is, inkább meghúztam magam és elvegyültem, nem tűntem ki. Kihúzom magam. Megcsinálom. Egyébként is, ki a fene venne észre egy ilyen szürke kisegeret, mint én? Senki. Zero. Nuku. – Öltözz át, kint megvárlak.

- Öhm! Mr. Freween, nem fűzne ki ebből a ruhából?– Zavar, hogy segítséget kell tőle kérnem, de Pam még mindig sehol. Ráncolt homlokkal visszafordul és segít megszabadulni a ruhától. Végig simít a vállamon lévő tetoválásomon, de pillanatokon belül az érintése tova illan. Libabőrős leszek. – Köszönöm! – Csak bólint és örülök, hogy nem szólal meg. Magamra hagy, én pedig amilyen gyorsan csak tudom, lehámozom magamról a ruhát, visszaakasztom és örömmel bújok bele a sajátjaimba. Jól esik a farmer tapadása és az ing selymessége. Visszatűzöm a hajam és felhúzom a csizmám cipzárját, majd a fekete cipővel a kezembe kilépek a fülkéből.

Pam időközben előkerült. Előkeresem a telefonom és meglepetten nézek, hogy már majdnem nyolc is elmúlt. Egy órája vagyok itt. Pam mosolyog és két dobozt tart a kezeiben. Egy nagyot és egy kicsit.

- Nagyon szépen köszönöm Pam! – Csókolja arcon az idős hölgyet Jesse. Pam megpaskolja az enyhén borostás arcát és úgy mosolyog rá.

- Gyere sűrűbben fiacskám! – Felém fordul, de előtte Jesse kezébe nyom minden holmit. Ez megmosolyogtat, ugyan is teljesen meghökkent arcot vág. – Te pedig érezd jól magad azon az estélyen Kedveském! – Közelebb hajol, mintha valami nagy álam titkot árulna el. Én is így teszek, és ravasz mosolyt küldök Jesse felé. – Tettem a cipőkhöz egy kis meglepetést. Tartsd pórázon ezt a férfit, könnyen elveszhet! – Nem sok kell, hogy nevetésbe robbanjak ki. Nem hinném, hogy Mr. Freween örülne a póráznak. Megölelem a hölgyet, majd ki fele veszem az irányt. Pam az ajtóig kísér minket és figyel, mint egy rossz tyúkanyó. Kinyitom a csomagtartót és arrébb lépek, hogy Jesse be tudja tenni a holmikat. A vezető ülés felé veszem az irányt és kinyitom az ajtót.

- Küldje el a számlát és holnap átutalom a ruha és a cipő összegét, Mr. Freween! – Fordulok felé, de nem számítok a hirtelen közelségére. Kevesebb, mint fél méterre áll tőlem. Szaporábban veszem a levegőt és megcsap a citrom és menta illata.

- Jesse. Kérlek, szólíts Jessenek! – Túr a hajába. Oldalpillantást vesz és örömmel látom, hogy Pam még mindig a helyén. A vén tyúkanyó rám kacsint. Nem bírom megállni, kipukkan belőlem a nevetés. Jesse teljesen értetlenül néz rám és meg csak legyintek.

- Inkább maradnék a Mr. Freweennél – felelem. Első szabály, sose kerülj túl közel a főnöködhöz.

- Jesse – mormogja, és ez mosolyra késztet. – Van kedved, meginni velem egy kávét? – Nem hagyom figyelmen kívül, hogy ő mindezek ellenére is tegez engem, de valahogy el tudok tekinteni a sértődöttségemen.

- Sajnálom, nem lehet. Úgy fest, hogy holnap el kell mennem fodrászhoz és még rengeteg dolgom van, jobb, ha korán lefekszem!  - Elmosolyodik és a tekintete azt sugallja, hogy ezt a csatát megnyertem, de a háborúnak még korán sincs vége. Beszállok a kocsiba és elhajtok, ott hagyva ezt az Adoniszt, Jesse Freweent a padkán állva.

***

Péntek hétórakor az egész alakos tükör előtt állva, tucatszor teszem fel magamnak a kérdést, hogy mégis, miért nem bombáztam meg Katet az érveimmel? Természetesen Jesse nem küldte el nekem a ruha és a cipő számláját, hiába szóltam Katenek is - morgolódok magamban.

Barna hajam most loknikban omlik a vállamra, le egészen a melleim alá. Szemem fekete, füstös sminket kapott, míg az ajkaim csak egy egyszerű barackrózsaszín rúzst. Megigazítom a nyakláncom, belebújok a cipőbe és kiveszem a kistáskát, amit Pam rejtett el nekem. Nem fér bele más, csak a telefonom, a kocsi kulcsaim és az irataim, meg egy kis tükör. Ravasz egy tyúkanyó!

Mély levegőt veszek és parfümöt fújok magamra. Jesse azt mondta, hétre küld értem egy autót. Belementem, mert biztos vagyok benne, hogy legalább egy pezsgőt el kell majd fogyasztanom és nem akarom megkockáztatni ezzel a minimális alkohollal sem a vezetést. Hálás voltam érte, ami azt illeti. Hétóra három perckor megszólal a ház csengője. Magamra kapom a stólám, ami szintén Pam ajándéka volt, bezárom az ajtót és kilépek Kalifornia hűvös levegőjébe. Egy magas és kigyúrt férfi áll előttem.

- Ms. Evan? – Bólintok, ő pedig elmosolyodik, amitől az arca sokkal kedvesebbnek tűnik – Kyle vagyok, a sofőr

- Üdv! – Követem a fekete limuzinig és a szememet forgatom. Nem lett volna egyszerűbb, valami kevésbé feltűnő kocsi? Kinyitja az ajtót, én pedig beszállok, majd megfagy a vér az ereimben. – Mr. Freween!

- Meg se próbálom kijavítani, Dieder! – Mosolyog. Ne is! Jobban teszi, ha nem teszi! Fene egye meg, saját gondolataim rabja lettem. – Gyönyörűen nézel ki! – Csak nem? Egy bók volt?

- Köszönöm! Önnek sincs semmi oka a panaszra! – Valóban nincs. A fekete szmoking fenségesen áll neki. – De, mintha kissé hiányos lenne – utalok itt a csokornyakkendőre.

- Na, igen. Soha nem tudtam megkötni és a házvezetőnőm ma korán elment, így lemondtam róla – lóbálja előttem a fekete anyagot. Nevethetnékem támad, újabban elég sűrűn. Percek alatt érünk oda és az út további részében nem is beszélgetünk. Végig magamon éreztem a tekintetét, de nem foglalkoztam vele, próbáltam kizárni őt. Elvégre, mindez miatta van. Van valami ebben a pasiban, valami megfoghatatlan. Érdekes.

Az autó begördül Kalifornia egyik legnagyobb házához, a Meeler család kúriájához. Minden hatalmas. Kevés ház van, ami nagyobb lenne, mint ez, például a More családé, vagy a Denver családé és persze ott van még a Voluet családé.

A kocsi megáll és pillanatokon belül az ajtó is kinyílik. Kyle a kezét nyújtja, amit én hálásan fogadok el. A magas sarkú és én, nem vagyunk legjobb barátok. Küldök felé egy hálás mosolyt, majd megállok pár méterrel arrébb. Hallom, ahogy Jesse utasításokkal látja el a sofőrt, majd csatlakozik hozzám. Nem veszem észre, mikor lép a hátam mögé, csak mikor már lehelete a tarkómat csiklandozza.

- Amelyik kutya ugat, az nem harap. Ezeknek a kutyáknak csak a szájuk nagy, de nem mernek lépni. Nincs mitől tartanod! – Bólintok. Mintha hirtelen elvesztettem volna a beszéd képességem!  Elém lép és lágyan elmosolyodik. Már-már barátságossá varázsolva az arcát. – Azt hiszem, ezt el is tehetem. – Lóbálja meg előttem ismét a csokornyakkendőt. Felé nyújtom kesztyűs kezem és elveszem tőle a fekete anyagot. Közelebb lépek és a nyakába helyezem. Apámnak is mindig én kötöttem meg, aztán végül a gombos verzióra váltott. Valahogy igen hálás voltam érte.

Pár percig szöszmötölök csak, de a menta és citrom illata teljesen beleivódik a bőrömbe. Centikre vagyok csak tőle. Atyám! Hátra lépek, de megfogja a derekam és szorosan magához húz. Látom, ahogy az emberek megbámulnak minket, de okát egyáltalán nem értem és valahogy hirtelen nem is érdekel. Könyörgöm egy isteni pasi tart a karjaiban!

- Köszönöm – hangja nem több suttogásnál, én pedig zavarba jövök.

- Semmiség – megpróbálok ellépni, de nem megy. Satuként tart a karjaiban. Mindeközben valahogy, még sem érzem, hogy menekülnöm kellene.

- Most meg foglak csókolni, ha utána el akarsz menni, nem foglak megakadályozni, vagy ha felpofozol, akkor sem és a munkádat is megtarthatod, de én akkor is meg foglak csókolni… most azonnal! – Még csak válaszolni sincs időm. Ajkai, az ajkaimra tapadnak. Gyengéden, ismeretlenül, határozott felfedező szándékkal. Akaratlanul is, de egy nyögés hagyja el a torkom, ő pedig felmordul. Keze szorosabban markolja a csípőm. Képtelen vagyok tovább mozdulatlanul állni. Kezemet a nyakához csúsztatom, a másikkal pedig a fekete szmokingjába kapaszkodom.

Nyelve beengedést kér, én pedig képtelen vagyok ezt megtagadni. Egyszerűen, olyan ez, mint a levegő vétel, szükséged van rá. Szükségem van erre. Percekig csókoljuk egymást, pedig óráknak tűnik. Ajkaink csak akkor vállnak el, amikor már mind a kettőnknek oxigénre van szüksége. Kapkodjuk a levegőt. Semmi szikrát nem éreztem közöttünk, végig bosszantónak találtam, de ez a csók, mintha a lelkem legmélyére hatolt volna. Homlokát, az én homlokomnak dönti, kezét pedig a tarkómra csúsztatja.

Ott állunk, egy hatalmas ház előtt, kezünkkel egy másba kapaszkodva, levegőt kapkodva. Homlokunkat egymáshoz szorítva. A szívem, olyan tempót diktál, hogy fizikailag képtelenség, hogy még éljek, de még is, itt állok. A szemembe néz és pillanatokig csendben állunk, majd megszólal. Hangja rekedt és halk, még is minden szavát tökéletesen értem.

- Te vagy az én Valentin napom, Dieder!