Nyolcadik fejezet

Sziasztok kis Drágák! 

Ezúttal időben sikerült hoznom a részt, határozottan javult az időérzékem! 

Kellemes olvasást nektek, remélem elnyeri a tetszéseteket!
Köszönöm szépen a kommenteket és a sok támogatást! 

Véleményt ne felejtsetek el hagyni! 

Ölel; Amnestia S.

RHYSSA

"Egyetlen érintés felér tízezer szóval."

- Harold Bloomfield

Rebecca visszakísér a szobámba és újabb borogatást tesz a lábamra. Egyikünk sem szól, igazából nincs is mit mondani. Látom a szemén, hogy kérdezni akar, de nem teszi fel a kérdését. Nagyon nyugtalanít, hogy Maxwell utánam nyomoz. Ennek egyáltalán nem így kellene lennie! A múltam, az a múltam és senkinek semmi köze hozzá!

A nap lassan lemegy. Fel sem tűnt, hogy elment az egész nap, annyira kesze-kusza minden. El vagyok a saját kis gondolataimmal. Rebecca úgy dönt, ma itt alszik a szobámba. A külvilág zajlik körülöttem, csak én nem veszem észre. Mintha testben itt lennék, de lélekben, közel sem, egy egészen más univerzumban vagyok, abban, ahol épp elcseszem az életem.

- Ha ezt megcsináljuk és elkapnak, a zsaruk nagybajban leszünk! – Mondja Emmett, de Nicolast, mintha ez nem igazán hatná meg. Izzadtság verejtékezik a homlokomon és izzad a tenyerem. Queen, Nicolas, Emmett és én állunk egy háztetőn és figyelünk. Zoey azt mondta megadja a jelet, amint tiszta a levegő és be tudunk menni. Alig hiszem el, hogy ezt most tényleg megcsináljuk. Betörünk Florida egyik legmenőbb cégéhez és ellopjuk a pénzüket. A franc egye meg!

- Ha valaki vissza akar fordulni, most tegye meg! – Nicolas remegő hangja biztosít abban, hogy neki sem könnyebb, mint nekünk.

- Egy tapodtat, sem tágítok! – Emmett céltudatos, mint mindig.

- Együtt kezdtük el, együtt is fejezzük be! – Queen erősséget mutat és ez engem is felbátorít.

- Had szóljon!

- Raboljuk ki őket! – Nicolas ugrik le először, majd Queen, én és Emmett. Egy zöld konténer tetején landolunk, ami csap némi zajt, de senki nem figyel fel rá. Nem kell sokat várni, amíg Zoeytól megkapjuk a jelet. – Tegyétek be ezeket! Így mindig tudunk majd kommunikálni! –Pici barna mikrofonokat ad nekünk, amiket a fülünkbe helyezünk, majd kipróbáljuk őket. Egyáltalán nem akarom tudni, honnan szerezte ezeket. Teljesen rendben működnek.

A sorrend ugyan az, Nick, Quee, én és Monstroe. A hátsó ablak teljesen nyitva, hála Zoeynak, aki már hónapok óta itt dolgozik.

- Kettő, kettő, egy, piramis! – Mondom azonnal, amint felmértem a magasságot. Emmett és Nick alulra állnak, én pedig pillanatok alatt a vállukon és felhúzom magam a párkányra. Odabent, teljes a sötétség és gyorsan lebuknánk, ha villanyt kapcsolnánk. Felültem a párkányra és átvetettem a lábam, majd vettem egy lendületet és leugrottam. Stabilan és biztosan érkeztem a földre. Hirtelen fény támad a szobába, mire minden idegszálam megfeszül. A zseblámpa éles fénye égeti a szeme.

- Csak én vagyok! – Zoey hangjára mindjárt megnyugszom. Pillanatokkal később, Queen is bent van. – Itt egy asztal, toljuk oda és húzzuk fel a fiúkat is! – Emmett is landol mögöttünk és segít oda tolni az asztal, majd felmászik és felhúzza Nicket.

- Bent vagyunk! – Nicolas hangja reménnyel teli. Sok minden megváltozna, ha ez sikerülne és sok minden meg is változott, abban a pillanatban. – Legyetek résen! Ezek simán lelőnek, ha észrevesznek minket. Kormányzati irodába törtünk be! – Próbálok erre nem gondolni. Szétválunk, bár nem tudom, ez mennyire jó ötlet. Emmett, Queen és én, az északi szárnyba megyünk, míg Zoey és Nicolas a keletibe.

- El sem hiszem, hogy tényleg ezt csináljuk – túr bele Emmett a hajába. Egyet tudok érteni vele, ha lebukunk, végünk. Életünk végéig a sitten rohadunk meg, ha nem lőnek minket szitává.

- Ez a csaj, teljesen elvette az eszét Nicknek! –Queen mérges és jogosan. Amióta Zoey itt van, Nick minden őrültséget megcsinál és a régi, kedves és barátságos Nicolas, oda lett. Csak árnyéka maradt önmagának. – Te nem mondasz semmit, Rhyssa?

- Haladjunk! El akarok tűnni innen! – Így is volt, el akartam tűnni, de túl késő volt, az egész épületet elborította a fény.

Izzadtságban úszva ébredtem fel. Lihegek, alig kapok levegőt. Ez csak egy álom, s már olyan régen nem álmodtam erről. Rebecca békésen alszik mellettem. Óvatosan kimászok az ágyból és ügyelve a bokámra, felállok.

Lassan, apró léptekkel haladok a fürdő felé. Halkan becsukom a fürdőajtaját és a csaphoz megyek. Megnyitom a hideg vizet és megmosom az arcom, majd a tükörképemre meredek. Már nem az a tizenhét éves kamasz vagy! Mondom magamnak. Szedd össze magad! Újra megmosom az arcom, majd megtörlöm a törölközővel. Csendben kinyitom az ajtót és kilépek. Rebecca alszik, hangosan szuszog. Az asztalon lévő telefonomhoz bicegek. 02:27 Hát nincs valami korán és van egy üzenetem Queentől. Kiveszek a szekrényből egy tiszta pólót és átveszem és megszabadulok a melltartómtól is. Esküszöm, a világ egyik legjobb érzésem.

Telefonnal a kezembe, leosonok a földszintre és elolvasom, majd válaszolok Queen SMS-ére.

Csajszikám, probléma van! Nem is kicsi.

Találtam egy két érdekes dolgot erről az Aaronről! ÍRJ!

- Q

Mi a…? Kiveszek a hűtőből egy üveg kólát és felülök a bárszékre. A bőr, hidegen tapad a combomra. Én se vagyok normális, hogy egy hosszított felsőbe jövök le, szimplán, semmi rövidnadrág, vagy ilyesmi.

Itt is vannak fejlemények bőven!

Mesélj Királynő, mit tudtál meg?

- Bee

Gyorsan bepötyögtem a választ és lezártam a telefont. Nem számítok rá, hogy most fog válaszolni. Három óra időeltolódás van, kész csoda, hogy nem viselt meg. Queen pedig még bőven alszik, alig lehet ott, öt óra körül. Barátosném, legjobb esetben is, majd kilenckor esik ki az ágy melegéből.

Iszom egy kortyot a kólámból és egy hajszálammal kezdek el játszadozni, miközben olyan abszurd dolgok jutnak az eszembe, mint hogy el kellene mennem fodrászhoz. Mindenre akarok gondolni, csak az álmomra nem. Iszok még egy kortyot és biztosra veszem, hogy most már nem fogok vissza aludni. A kola, gondoskodik majd róla, hogy ne tegyem meg.

Rezgő telefonom ránt vissza a valóságba.

Bonsoir, Bee!

Sikkaszt, nem is akárhogyan! A saját apjától és a Cleator vállalattól,

emellett egészen biztos vagyok benne, hogy az illegális importálás és

a sikkasztás nem meríti ki Aaron bűnlajstromát.

- Q

Miért nem vagyok meglepve? Viszont, akkor sem értem, mit akar Carina floridai hotel láncolatával. Semmi értelme.

Nem lep meg. Viszont, mi az összefüggés ezek között a Carina hotelláncolat pályázata között? Azt értem, hogy világkereskedelmi szint

lenne, viszont, azt nem, mit érne el vele és, hogy mit kezd ennyi

pénzzel? Valami nem stimmel!

- Bee

Meglep, hogy Queen még fent van, viszont örülök is neki. Legalább lesz kivel beszélgetnem, és nem kergetem magam az őrületbe, minden egyes abszurd és dilis gondolatommal.  Maxwell és ez az egész, túl sok nekem, kihozza belőlem a legrosszabbat és az, hogy nyomoz utánam, se segít.

Innamorato! Ez az egymillió dolláros kérdés!

- Q

Ha Queen nem tudott meg többet, akkor egyelőre én se fogok. Töröm a fejem, de nem jutok semmire. Abban egészen biztos vagyok, hogy se Maxwell,, se Andreas nem vette észre a pénzhiányt, Maxwell biztosan említette volna, vagy csak magamat akarom ezzel ámítani. Meghúzom a kólám és kiveszek még egyet a hűtőből.

Egészen a vége felé közeledünk ennek és hazamehetek. Carina pedig egy rohadt nagy szívességgel fog nekem jönni! Még annál is nagyobbal. Sokáig nem válaszolhattam, mert a telefonom megint rezgett. Egy picit elbambultam a háttérképemen. Queen, Emmett és én vagyunk rajta. Az örök trió, akik mindent túlélnek együtt.

Ott vagy még? Minden rendben? Chita, írj vissza!

- Q

Mosolyognom kell. Soha nem értettem, honnan tud, Queen ennyi nyelven beszélni. Oké, nem együtt nőttünk fel, és csak kilenc éve találkoztunk először, amikor átiratkozott az én iskolámba és már akkor sem volt kispályás a kis vörös.

Itt vagyok, csak elgondolkoztam, sajnálom! Maxwell nyomoztat

utánam. Egyelőre nem tudott meg semmit. Nick apja profi munkát

végzett, de csak idő kérdése, hogy előássa a dolgokat.

Megint elkezdtem ugyan azt álmodni…

- Bee

Az üzenetem kicsit kétségbeesettebbre sikerült, mint azt szerettem volna. Viszont ez az álom. Már évek óta nem gyötört, most még is miért. A pánikrohamokkal még küzdök és küzdeni is fogok egy ideig, de az álmot, nem magyarázza. Bepánikolhattam, amikor meghallottam, hogy utánam nyomoztat? Ez is egy magyarázat vagy nem. Ki tudja?

Nyugalom és Rock N Roll! Nem talál semmit. Joe mindent elrejtett.

Az álmot, pedig nem értem. Évek óta nincsenek. Zoey…megint?

- Q

Túl jól ismer! Az a nő, két kézzel képes lettem volna megfojtani! De, akkor sem érdemelte meg azt, ami történt.

Tovább fogunk ezen valaha is lépni?

- Bee

Hamarosan, kicsi méhecske, hamarosan!

- Q

Nagyon remélem, hogy igaza van, nagyon! Lépteket hallok, a folyosó felől. Hirtelen ötlettől vezérelve, elbújok a gránit pult mögé. Akár ki is jött be, nem vesződött azzal, hogy feloltsa a villanyt. Amilyen kicsire csak tudtam összehúztam magam. A bokám, pedig iszonyatosan fájt, sikítani tudnék. Az alsó ajkamba harapok.

Elég sötét van a konyhában. Fohászkodom, hogy ne lásson meg. Behunyom a szemem és nem megpróbálom a másik lábamra helyezni minden testsúlyom, mielőtt ficamból, törést csinálok.

- Ez engem nem érdekel Kenneth! Intézd el! – Aaron hangjára összerezzenek. A fészkes fene, persze, hogy Aaron! Még jobban összehúzom magam, már, ha ez fizikailag lehetséges. – Megmondtam, hogy nem érdekel, ha kell, csináld ki! De az áru, pontosan érjen oda, a megrendelő nem fog várni! – A hideg futkos a hátamon. – Megszerezted a Local&Beat elől a pályázatot? – A szívem, olyan gyorsan és hangosan ver, hogy biztos vagyok benne, hogy Aaron is hallja. Vér tódul a fülembe és a bokám egyre jobb fáj. Nem fogom sokáig bírni. – Akkor azonnal intézd el, hogy a miénk legyen. Rengeteg pénz van abban a pályázatban! – A hűtőhöz lép és kivesz belőle egy üveg narancslevet. A hűtőfénye, épp hogy nem világít rám. – Emellett, az Atlanti-óceán tökéletes szállítási eszközként szolgálhat! – Valamit ügyköd fent, de nem látom mit. Összeráncolom a szemöldököm, nem maga a pályázat kell neki, hanem a területi előny. Elindul és egy pillanatra azt hittem felém, de végül nem.

Halkan kifújom a levegőt és óvatosan felállok. Először kilesek a pult mögül, hogy biztosan elment és miután erről megbizonyosodtam, felállok. A bokám a hetedik mennyországban érzi magát. A fagyasztóhoz lépek és kiveszek egy jégzselét, majd felülök a bárszékre és a lábamat is felteszem. Hihetetlenül jól esik, a jég a lábamon. Pár percig ülök, amíg enyhül a fájdalom, majd a telefonomra lesek. Nem válaszoltam Queen SMS-ére, de már nem is fogok. Nem akarom zavarni, had aludjon.

Túl sok információ ez nekem egyszerre. Az idő 3:41 Jó sok idő eltelt, de egyáltalán nem érzem úgy, hogy álmos lennék. Sajog a fejem. Minden annyira zavaros, az agyam pedig képtelen ennyi információt befogadni. Ott ülök a bárszéken és csak bámulok magam elé. Mi a fészkes fene folyik ebben a családban? És én még azt hittem, hogy az én családom a zűrös. Tévedtem.

Leszállok a bárszékről és megingok. A fejem továbbra is hasogat, jobban, mint az előbb. Szédülök, minden forog körülöttem. Érzem, ahogy a vállam, súlyosan becsapódik a csempére és a fejem koppanását, majd semmi. Kellemes üresség. A testem súlytalan, minden annyira békés.

A hirtelen fény, megvakít. Mellettem Queen és Emmett lefagytak, én sem tudtam megmozdulni. A fülemben Nicolas hangja csendül fel.

- Mindenki bújjon el! – Így is teszünk. A legközelebbi szobába megyünk be és a szobában lévő sötétséget kihasználva, bújunk el. – Ezeknek nem kellene itt lenniük! – Biztos vagyok benne, hogy ezt nem nekünk szánta.

Léptek csendülnek fel a folyosón. Érzem, ahogy a lábam remeg, és oda kapok Queen és Emmett kezéhez.

- Mindenki maradjon csendben, ha szerencsénk van, perceken belül elmennek!- Zoey hangja magabiztosan csengett.

De nem volt szerencsénk, kinyílt az ajtó és a szobát elárasztotta a fény.

- Carina! Carina! – Hangok, amiktől megfájdul a fejem. Lüktet. Menj el, hagyj aludni! – Az Isten szerelmére válaszolj! – Nem ismerem fel a hangot, de nagyon ismerős volt. Nincs erőm felemelni a kezem, de még arra se, hogy kinyissam a szemem. – Carina, kérlek! – Nem megy, nem tudok felelni.

A testem hirtelen felemelkedik és elindul. Az, aki eddig szólongatott, karjába vett és visz valahova. Ismerős, kellemes illata van, annyira, megnyugtató. Citrom és levendula, egyvelege, de kié ez az aroma?

Annyira ködös minden. Nem tudok továbbra is, félig öntudatomnál maradni, az álom mélysége húz maga után.

A nap sugarára ébredek. Megpróbálok felülni, de nem igazán megy. A fejem, nagyon sajog és a bokám is. A vállamról nem is beszélve, amit egyáltalán nem értek. Körül nézek és elkerekedik a szemem, amikor rájövök, hogy nem a szobámban vagyok és Rebecca sehol.

Halk hortyogást hallok a kanapé felől. Kitakarózok és döbbenten fedezem fel, hogy időközben egy nadrág került a lábaimra. Egy férfinadrág. Kikelek az ágyból és egy pillanatra megszédülök, de utána stabilan állok a lábamon.  Apró léptekkel közeledek a kanapé felé.

Ördög és pokol!

Ez Maxwell!

Szaporábban veszem a levegőt. Mi történt? Én nem értem az egészet! Maxwell mocorogni kezd, én pedig állok ott és bámulom őt, mint egy marha. Legalább egy rohadt póló lenne rajta! Nem csak az arcán van vágás, hanem a jobb alhasán is. Istenem! Mikor visszanéztem az arcára, már nyitva volt a szeme és kaján vigyor ült az arcán.

- Jó reggelt Angyalom!