Sziasztok!
Hát Drágáim, ez a szörnyű nap is eljött, ma már szeptember 3.-átírunk.
Itt az
iskola és ezzel a lendülettel a Nővérem bőrében is megnyitja kapuit.
Remélem
velem tartotok és a tanulás mellett élvezettel fogjátok olvasni soraim.
Véleményt mindenképpen hagyjatok, nagyon
kíváncsi vagyok, mit is gondoltok!
Ölel;
Amnestia Simon
RHYSSA
"Mindnyájunknak megíratott a sorsa.
És van egy világ a miénken túl, ahol mindnyájunk
lelke összekapcsolódik a nagy terv részeként."
- Téli mese c. film
Eljátszani, hogy én vagyok Carina McCathly,
mindig úgy ment, mint a karikacsapás. Helycsere?
Semmi gond. Mi megoldjuk.
Könnyű, ha a nővéred mindössze 5 perccel
idősebb nálad és tök egyformák vagytok. A hangotok, a hajatok és minden
megegyezik. Egészen addig, amíg rá nem jönnek a turpisságra, és jót nevetnek. Na
igen, ez is csak addig vicces, amíg be nem töltöd a tizedik életévedet, mert utána
már senki sem találja aranyosnak. Bár ez minket Carinaval sosem izgatott.
Egymás helyett mentünk el állás interjúra ha úgy akadt, hogy valami közbe jött.
Egyikünk beugrott a másik helyére. Esetleg egy kínos randi? Az sem gond. Persze
megvannak a határok, amiket sosem lépünk át, legalább is eddig…
- Carina, te teljesen megőrültél? – A
nappaliban járkálok fel s alá és hol a nővéremre, hol pedig a barátjára Aaronra
lesek. Nem, teljességgel kizárt, hogy én ebbe belemenjek. Nincs az, az Isten e
világon! A nővérem maradék józan esze is elment.
- Rhyssa, kérlek! – A nővérem könyörgő,
kiskutya szemekkel les rám. Régebben bedőltem neki, úgy tizenkét éves koromig.
Most pont a duplája vagyok. Bocs tesó, ez nem jött be.
Felvont szemöldökkel állok meg előtte.
Hallom, ahogy Aaron próbálja megállni, hogy elnevesse magát. Igazán próbálkozhatna
sokkal jobban is, mielőtt megfojtom.
- Nem! – Mondom nyomatékosan, s a konyhába
megyek. A hűtőhöz lépek, és kiveszek egy üveg Colát, aminek a felét valaki már
megitta. Remek, még a Colám sincs biztonságban. Amikor becsukom az ajtót,
gyakorlatilag önmagammal találom szembe magam. Viszont, ha valaki jobban megnéz
minket, meglátná a különbséget.
- Csak hallgass meg! – Emeli fel a kezét
védekezésképpen. Összehúzott szemmel nézek rá, és a hűtőnek dőlök, majd a
kezemmel intek, hogy hallgatom. Bár tudom, ezt még nagyon meg fogom bánni. –
Egy hét! Csak eddig kellene a bőrömbe bújnod. Én nem tudok most San Franciscoba
utazni. Túl nagy az üzlet! Mindenáron nekem kell megkapnom a parton épülő
szálloda lánc tervezésének engedélyét. Ha most elutazom, ugrik az üzlet, ugrik
a pénz és ugrik az állásom! – Hangja szinte már hisztérikus, de csak szinte.
Őszintén, nem akarok belemenni, de nem mindennap építenek Florida keleti
partján egy szálloda láncot. –Te, pedig pillanatnyilag ráérsz…
Teljesen megértem a nővérem helyzetét, még
úgy is, hogy lövésem sincs az építészethez. De megértem. Ha a helyében lennék,
én is kapva kapnék az alkalmon, és nem engedném el. Amint bejönne neki ez az
üzlet, a neve hatalmas löketet kapna és nem csak a keleti parton, ismernék
Carina McCathly építésztervező nevét, hanem világ szerte.
- Egészen más, beugrani egy állás
interjúra, egy randira, vagy megbeszélésre. De eljátszani, hogy én vagyok Aaron
barátnője a szüleinek. Ez túl sok! – Emelem fel a kezem. – Tudod jól, hogy a
kapcsolatom vele, még fényezve is csak felszínesnek nevezhető! - Képtelen
vagyok eljátszani egy héten keresztül, hogy egy teljesen laza és nyugodt
építésztervező vagyok, aki halálosan szerelmes Aaron Denverbe. Lehetetlen, hisz
egy évvel ezelőtt még utáltam a srácot, mert dobta a nővérem. Nem mintha, a
véleményem azóta gyökeresen megváltozott volna.
- Rhyssa! – jaj, csak ne kezdj el
könyörögni! De persze, hogy elkezd, ilyen is az én szerencsém. - Egy hétig
én takarítok, főzök és fuvarozlak mindenhova! – Most jön a lekenyerezés. Általában
ugranék erre, mint vadmacska az őzre, de ez nem az a nap. Ahogy a holnapi sem
és az év összes hátra lévő napjai sem.
Akkor még határozottan ezt állítottam és
komolyan tartottam az álláspontom. Foggal, körömmel és mi egymással. Még akkor
is, amikor másnap, az este nyolc órakor induló San franciscoi járaton ültem
Aaron mellett és az ablakon bámultam ki.
A következő részből:
„Aaron a derekamra teszi a kezét, mire
én összerezzenek. El is felejtettem, hogy meg fog érinteni. Ezt ő is észrevehette,
mert szorosabban megmarkolta a csípőm. Most szívesen orrba vágnám, úgy
emberesen. Helyette mély levegőt vettem és tartottam a lehengerlő mosolyomat és
végre elindulhattunk a kocsihoz. Színésznőnek kellett volna mennem, és már
Oscar-díjas lennék.”
Szia Amnestia!
VálaszTörlésMár az alapötlet is megfogott, nagyon tetszik. Kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni San Franciscoban, hogyan fog sikerülni eljátszani a testvérét. Várom már a 17.-ét!
Ölel: Linduu
Drága Linduu!
TörlésNagyon szépen köszönöm. Örülök, hogy elnyerte a tetszésed :)
A 17.-e, pedig hamarosan itt van :)
Ölel;
Amnestia
Kedves írónő, vagyis Amnestia! (:
VálaszTörlésNagyon jó lett a prológus, s alig várom, hogy tovább olvasam! Biztos, hogy itt leszek, hogy rájöjjek mi fog kialakulni itt.
Drága Virág!
TörlésNagyon szépen köszönöm! Örülök, hogy velem tartasz és remélem, hogy élvezni fogod a történetem :)
Ölel;
Amnestia
Drága Caroline!
VálaszTörlésKöszönöm szépen :)
Sziia!
VálaszTörlésMikor várható folytatás?
Viki^^
Drága Viki!
TörlésSzeptember 17.-ére van betervezve az első fejezet megjelenése :) Remélem elnyeri majd a tetszésed :)
Ölel,
Amnestia